Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Mérleg - A tematikus történeti kutatások lehetőségei a Magyar Nemzeti Levéltárban. Műhelytanácskozás
finanszírozási források terhére is, megszervezhet. (Egy ilyen rendezvénynek szívesen ad otthont akár már a közeljövőben is az MNL Békés Megyei Levéltára.) A csoport összetétele után a kutatás, a kiadás tematikai köreinek kijelölése mellett az elsődleges feladatok közé tartozik a szöveggondozási és közlési szabályok kialakítása. A közlési szokások ma az MNL-en belül is igen széles skálán mozognak. Napvilágot lát alig jegyzetelt, félig átírt szöveg éppen úgy, mint példás forrászszöveg-gondozáson átesett iratanyag. Ezen a téren sincs szükség különösebb újításra, a használatban lévő forrásközlési ajánlások – Benda Kálmán, Fons , egyes kri tikai kiadások, például Kölcsey – szabályzata alapján kell rögzíteni a kutatócsoport által a különböző korszakból származó iratok esetében alkalmazott gyakorlatot. A narratív forrásokkal dolgozó kutatócsoport munkájának a forrásfeltárás és a forrásközlés mellett értelemszerűen ki kellene terjednie a feldolgozásra is. A narratív források egy részén keresztül a múlt olyan színtereire pillanthatunk rá, amelyek a nagyközönség számára is érdekesek. A szakma követelményeinek messzemenő tiszteletben tartása mellett sem kellene lemondanunk arról, hogy a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére számot tartó munkákat írjunk. Például Nyáry Krisztián írásai szakmai oldalról bőven kapnak kritikát, de rendkívül népszerűek. A narratív forrásokban benne rejlenek az izgalmasan és színesen megírható történetek, meg kellene próbálni, hogy a mi tollunkon – vagy inkább képernyőnkön – kiformálódnak-e ilyenek? Megítélésem szerint égető szüksége volna a szakmának szélesebb érdeklődést kiváltó könyvekre. Szándékosan visszafogottan fogalmaztam a számba jöhető forrásokat illetően. Elsősorban azért, mert egy ilyen, behatárolt kapacitással rendelkező, önkéntes együttműködésen alapuló kutatócsoport programja, tapasztalataim szerint, mindig a résztvevők személyes érdeklődése szerint alakul. Ha nem így történik, nagyon könnyen megakad a közös munka. Ennek ellenére két tematikát mégis megemlítek. Márki Sándor naplóinak közlése kapcsán találkoztam azzal a sok ezer levéllel, amely a magyar történettudomány első nagy korszakának szereplői után maradt. Nagyobb részük még publikálatlan, feldolgozatlan. Historiográfiai szempontból különleges értékű források, talán érdemes lenne szisztematikus figyelmet fordítani rájuk. Egy ilyen kutatásban partnerek lehetnének a hazai történettudomány vezető intézményei. A másik, komolyabb érdeklődésre számot tartó tematika, a hétköznapok historikumának narratív forrásanyaga. Ezen a téren nagy lépéseket tett előre a Hajnal István Kör, ugyanakkor a lehetőségek szinte korlátlanok. A rendelkezésre álló terjedelemben csupán néhány gondolatot vetettem fel egy végtelenül nagy témával kapcsolatban. Az első számú kérdés, hogy összeáll-e egy négy-öt fős mag, amely elindít egy ilyen kezdeményezést, és amely élni tud az MNL vezetésének várakozásteljes támogatásával. A naplók, levelek és egyéb narratív források szakértői szívesen dolgoznak-e csoportban, vagy ki-ki inkább maga gondozza és publikálja a fontosnak tartott szövegeket? Magam úgy gondolom, akár egy intézmények között formálisan „intézményesülő”, jelentős eredményre képes kutatócsoport is kinőhet egy ilyen kezdeményezésből. A tematikus történeti kutatások lehetőségei a Magyar Nemzeti Levéltárban – Műhelytanácskozás 447
