Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Mérleg - Csiky Annamária: Iratértékelési munka a magyar levéltári szakirodalomban
bíró értéküket, azonban ez az érték hosszú távon nem állandó, mivel legtöbb esetben az idő múlásával növekszik ezen iratok történeti értéke.25 Nagyon fontos előrelépés volt a levéltárelméleti fejlődésben, a forrásérték szakmai definíciójának meghatározása terén, amikor Körmendy Lajos 1994-ben megjelent cikkében a nemzetközi szakmai irodalom eredményeihez nyúlt álláspontja ismertetésekor. A levéltári irat értéke és az iratértékelés című tanulmányában 26 Theodore R. Schellenberg elméletének továbbgondolásával, az Angelika Menne-Haritz által kidolgozott gondolatokat igyekezett átültetni a magyar levéltárügy gyakorlatába. E nézetek lényege, hogy a levéltári információ tartalmi információból és kontextus-információból épül fel. A tartalmi információ jelenti az irat szorosan vett tartalmát, amelyet minden esetben az iratképző hoz létre, a kontextus-információ pedig az az információ, amely az iratok rendjéből, struktúrájából, összefüggéseiből, illetve az iratképzőre vonatkozó adatokból megállapítható. A kontextus-információ elsődleges és másodlagos részből áll. Az elsődleges részt leginkább az iratképző alkotja meg, viszont a levéltáros ezt a tevékenysége (értékelés, selejtezés, rendezés) során módosíthatja. A másodlagos kontextus-információt a kutató, az iratanyag használója hozza létre, amennyiben addig egybe nem tartozó tartalmi információkat párosít össze. Az iratok három részértékből állnak össze: kurrens használati értékből, jogbiztosító értékből és történeti értékből.27 Az irat történeti értéke Körmendy Lajos fogalomrendszerében „az a fontosság, amit a használó tulajdonít az irat információjának a múlt megismerése kapcsán”. 28 Az iratképző az iratokat általában használati vagy jogbiztosító céllal hozza létre, a történeti érték számára közömbös. Az előzőekben bemutatott két másik értékkel szemben a történeti érték fokozatosan növekszik. Kevésbé objektív, mint a többi, viszont a társadalmi értékrend, a politika hatása, a tudomány fejlődése mind determináló tényezői, ezek azonban időnként változnak.29 Mindez, mint látjuk, a Varga János által a nyolcvanas években kifejtett gondolatokkal mutat rokonságot. Körmendy ezt követően – Theodore R. Schellenberg elvei alapján – megfogalmazta a proveniencia-elven alapuló értékelés legfőbb kérdéseit: 1)A szerven belül mely szervezeti egység hozta meg a stratégiai döntéseket? 2)Melyik készíti elő a döntéseket? 3)Az egyes irategységek milyen funkciót tükröznek, és mely irategyüttesek mutatják az összekapcsolódó funkciókat? 4)Mely iratok reprezentálják mintaként az alsóbb szintű szervezeti egységek munkáját? Mérleg 430 25Varga János: A történeti érték fogalma és a levéltár. Levéltári Szemle , 1985. 1. sz. 18–20., 20. 26Körmendy Lajos: A levéltári irat értéke és az iratértékelés. Levéltári Szemle , 1994. 4. sz. 34–44. 27Uo. 37. 28Uo. 38. 29Szegőfi Anna: A levéltárak iratértékelési és selejtezési feladata. Levéltári Szemle , 1999. 3. sz. 13– 28., 14.
