Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Műhely - Csendes László: Sztálinista tájkép a „géniusz generalisszimusz” nélkül. Kisebbségi és vallási csoportok üldözése a Román Népköztársaságban
Erdélyben 1989-ig üldözött Bethánia-mozgalom tagjaihoz.24 Ravasz abból indult ki, hogy Isten akaratának tekinti egyháza (és más egyházak) kommunista uralom alá kerülését. A vallás és a kommunizmus kapcsolatát világnézetek konfliktusaként látta, melyben „végső soron az állam el fogja nyomni az egyházat, és nyomás alatt fogja tartani.” Ravasz szerint az állam és az egyház kapcsolatának terén a kommunista politika két lehetséges irány közül választhatott. Bölcsebbnek tartotta azt a megközelítést, amely elválasztja ugyan az egyházat a politikai hatalomtól, de továbbra is lehetővé teszi az autonóm hitéletet. A másik politikai alternatíva, amely szerinte meghatározó volt a kommunista lágerben, az egyházzal szemben alkalmazott állami erőszak volt. Ravasz rámutatott, hogy még egyes kommunisták is igazat adtak neki ezzel az észrevételével kapcsolatban, hiszen az elnyomás politikája csak megerősíti az egyházakat, viszont a rezsim belülről jobban gyengíthette az egyházi struktúrákat, és eredményesebben befolyásolhatta az egyházi vezetést. Ezt a gondolatsort továbbszőve, Ravasz László arra a következtetésre jutott, hogy az állam az egyházat pont a zsarolható vezetőkön keresztül igyekszik „közönséges kulturális közösséggé” lefokozni, a gyülekezeteket pedig politikai célokra felhasználni. Céljainak elérésére az állam egy négylépcsős modell segítségével korlátozza a vallási jogok gyakorlati alkalmazását, és alapjaiban gyengíti az egyházat, miközben a mecénás szerepében tetszeleg. E modell szerint a hatóságok olyan intézkedéseket foganatosítottak, amelyekkel az egyházat mint „kulturális közösséget” kezelhették.25 Ebben az összefüggés ben Ravasz László szerint a vallási vezetők szolgalelkű együttműködése súlyos károkat okozott az egyházi intézményekben, a felekezeti oktatási rendszer megszüntetéséhez és a vallási oktatás eltörléséhez vezetett. Szerinte ez a hozzáállás eredményezte azt is, hogy az állam sikeresen átvette a különböző jótékonysági intézmények, így a kórházak és a rászorulókat támogató intézmények (más szóval a diakóniák) irányítását, és nem utolsó sorban feloszlatta a Bethánia CE (Krisztusért és Egyházért) Szövetséget is. Ravasz László magyarázata szerint a kommunista kormányzat azért használta fel politikai célokra az egyházat, mert legitimálni próbálta magát a lakosság körében. A hatóságok a hatalmukba kerített vagy önként együttműködő papság és az egyház világi vezetőinek segítségével igyekeztek befolyásolni a gyülekezetek véleményét, remélve, hogy így nemcsak a lakosság bizalmát nyerik majd el, hanem nemzetközi szinten is felhasználhatják az egyházat saját érdekeik érvényesítésére. Sztálinista tájkép a „géniusz generalisszimusz" nélkül 377 24Lásd ACNSAS, Fond-I, i. sz. 149827, 3. kötet, 66–68. Az iratot közöltem a Református Szemle című folyóiratban 2015-ben, illetve Az egyház társadalma – a társadalom egyháza. Egyház és tár sadalom Közép- és Kelet-Európában a 20. században című kötetben (Seria Historiae Dioecesis Quinque eclesiensis XIII. Pécs, 2015). Vö. Hatos: i. m. 280–281. 25Ravasz nagyon kritikusan írt a kommunista hatalom alá vetett vallási vezetőkről: „egy árva zokszó [...] sem volt soha. Ha bármelyik hívő vagy pap csak egy sóhajt hallatott, azon nyomban végleg elhallgattatták.” Uo.