Levéltári Közlemények, 88. (2017)
A reformáció és magyarországi öröksége - Schramek László: II. József türelmi politikájának érvényesülése Pest megyében (1781-1789)
A reformáció és magyarországi öröksége 30 likus felekezetről a református vagy evangélikus hitre térést. Másrészt a közhivatalok betöltésekor a jelöltek csak a szentekre és Szűz Máriára tett (ún. dekretális) esküvel kezdhették meg működésüket, ami felért egy nyílt hittagadással a protestánsok számára. Mária Terézia 1745-ben ott tette lehetővé a protestáns templomok felújítását, ahol a nyilvános vallásgyakorlatot engedélyezték számukra. Ebben az esetben is szükség volt a világi hatóság szemléjére és jóváhagyására. A javítás kizárólag a korábbi állapot helyreállítását célozhatta, bővítéshez királyi engedélyt kellett kérelmezni.3 Ha rövid pillantást vetünk a két nagy protestáns felekezet helyzetére, akkor észrevesszük, hogy abban sok a hasonlóság, ugyanakkor eltérések is felfedezhetők. Evangélikus egyház A reformáció lutheri ága a 16. század középső harmadában megjelent Pest megyében, azonban az alakuló gyülekezetek a század utolsó harmadában a helvét irányzathoz csatlakoztak. Evangélikus népesség a 17. században jelent meg újra Pest megye északi peremén, a szlovákság délre húzódásával.4 Közösségeik jelentős hányada a 18. században alakult meg. Az egyház saját nyilvántartása szerint a hódoltság alatt is működő gyülekezeteik Acsa, Tótgyörk, Csővár és Aszód voltak, tehát mindössze ez a négy település számított artikuláris helynek. A többi – többnyire szlovák ajkú – közösség a török hódoltság vagy a Rákóczi-szabadságharc után költözött be a korabeli Észak-Magyarországról.5 Gyülekezeteik száma 1733-ra már tizenhétre emelkedett.6 Az 1741. évi evangélikus kánoni látogatás során új egyházközségekkel találkozunk Csomád, Harta, Maglód, Pilis településeken, ugyanakkor az összeírásból kimaradt Csömör, temploma lerombolását követően Kiskőrös és Zsidó. A települések jelentős részén iskolamester oktatta a gyermekeket.7 Az újonnan települt községekben a szlovák mellett egyre jelentősebb arány ban találunk németajkúakat, például Hartán.8 Soltvadkerten a katolikus Orczy Lőrinc vezérőrnagy telepített le 1746-ban a Német-római Birodalomban toborzott evangélikus jobbágyokat, akik a földesúr engedélyével és támogatásával vályogból imaházat emeltek maguknak, azonban ezt Mária Terézia 1748. április 26-i rendelete értelmében lerombolták.9 3 Mandata ... 41. 4 Szakály Ferenc: A hódolt megye története. In: Zsoldos Attila (szerk.): Pest Megye Monográfiája I/2. Budapest, 2001, 329–543., itt 409–411. 5 Evangélikus Országos Levéltár (a továbbiakban: EOL), Pesti Esperesi Kerület jegyzőkönyvei (a továbbiakban: PEK jkv.) 1. k. 1. 6 Borosy András – Kiss Anita: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok IV. 1731–1740 . Budapest, 2004, 59–64. Új közösségek: Alberti, Apostag, Bénye, Cinkota, Csanád, Csíktarcsa, Csömör, Domony, Egyháza, Irsa, Kiskőrös, Pilis, Zsidó. 7 EOL Bányai Egyházkerület, Canonica Visitatio, Pesti és Békési egyházmegye (a továbbiakban: BEK Can. Vis. Pesti és Békési egyházmegye), 1741–1742, 7–22. 8 Uo. 21–22. 9 Joseph Hajnóczy: Intoleranz des katholischen Klerus gegen die ungarischen Protestanten . Gedruckt im protestantischen Deutschlande. 1792, 213.; Mandata ... 54–55.
