Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Műhely - Ordasi Ágnes: A kiegyezés hatása Fiume társadalmi és politikai fejlődésére
viszony” egy olyan sajátos „másság” és különállási tudatot eredményezett, amely a korszak folyamán egyre jelentősebb identitásformáló jelentőséggel is rendelkezett. A modern kori fiumano-tudat kialakulása, alakulása majd átalakulása új tartalom mal való feltöltődése enélkül aligha érthető meg.30 Noha a statútum a városi autonómia legfőbb dokumentuma lett, az abban garantált jogok eredetéről már a korszakban is megoszlottak a vélemények. Egyesek azokat a feudális időszakban szerzett kiváltságokra vezették vissza,31 míg mások, így például Nicolo Gelletich fiumei városatya és királyi közjegyző,32 a magyar kormány nagylelkű adományának tekintette. Az eltérő autonómia-értelmezések már az 1870-es években súrlódásokat eredményeztek a közéletben. Mindazonáltal két dologhoz mégsem férhet kétség: a város alapszabályzatát valóban a kor szabadelvű szellemében újonnan hozták létre, azonban az 1851-es trieszti statútum elemeinek átültetésével és a korábbi kiváltságlevelek, valamint az azokból származó önkormányzati jogkörök esetenkénti megőrzésével.33 Ez a megoldás természetesen nem tekinthető kimondottan fiumei sajátosságnak. Ahogy Kajtár István is rámutat, az önkormányzati jogoknak a modernizáció és a polgárosodás jegyében meghirdetett 1870–1872. évi újraszabályozása nem feltétlen járt együtt a korábbi kiváltságok teljes eltörlésével. Olyan, az ország egészére kiterjedő hatalompolitikai megfontolások is szerepet játszottak, amelyek a magyar alkotmány számára biztosítékot jelentettek az osztrák törekvésekkel szemben. Ezen joggyakorlási lehetőségek pedig olykor több évszázados múlttal rendelkeztek.34 Míg korábban Fiumét a feudális úr által kinevezett kapitány (a 18. század második felétől helytartó, 1776-től kormányzó, majd az 1850-es években főispánok)35 és a különböző, örökletes módon összeálló patriotikus tanácsok élén álló két főbíró (giudice rettore), 36 az abszolutizmus éveiben pedig „ borgomastro ”-k, 37 majd 1871-ig a község elnöke (presidente del municipio) irányította, 38 addig az 1872-es statú tum némileg átalakította a város közigazgatását. Egyfelől kivételesen széles municipális autonómiát biztosított Fiume számára, másfelől számos új elemet is meg-A kiegyezés hatása Fiume társadalmi és politikai fejlődésére 267 30A kérdéssel egy készülő tanulmányomban foglalkozom – OÁ. 31Gasparo Matcovich: Bisogni e voti della cittá di Fiume. Fiume, 1861. Lásd még: a La Difesa és a La Voce del Popolo számait. 32DAR, JU 5, Eln. ir., 47.eln./1907. 33Vecchio fiumano: i. m. 42. 34Kajtár István: A polgári modernizáció közigazgatási autonómiáinak jogtörténeti keretei. In: Autonómiák Magyarországon, 1848–1998. Szerk. Strausz Péter – Zachar Péter Krisztián. Budapest, 2004, 25–39. 35Természetesen ezen a ponton nem hagyhatók figyelmen sem kívül a Tengermellék közigazgatá sát, sem az egész birodalom egészét érintő közigazgatási átszervezések. 36Giovanni Kobler: Memorie per la storia della liburnica città di Fiume. I–III. kötet. Fiume, 1896; Silvino Gigante: Storia del Comune di Fiume. Firenze, 1928. 37Almanacco fiumano. 1856; Almanacco fiumano. 1858, 21.; Almanacco fiumano. 1860, 14.; Almanacco. Guida scematica di Fiume. 1880, 80. 38Congregazione municipale. Il Giornale di Fiume, 1870. december 22.
