Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Műhely - Deák Ágnes: Vonzások és taszítások - Dessewffy Emil konziliáriusi szerepben, 1859-1860
magyar ügyeket kezembe venni, ha a szükséges felhatalmazással bírnék, az általam kijelölendő minőségben, ma is kész vagyok. [...] És mindenekelőtt túl merésznek vagy praefidensnek igen, de bolondnak még se tartsad régi hívedet...” 24 Május ele jén megismétli: „az általam meghatározandó minőségben és a kellő felhatalmazá sok mellett a dolgot kezembe venni, a felelősséget vállalni, és tenni kész volnék. Azonban konzultálni akkor sem fognék, hanem a magam feje szerint cselekedni. Ezekből látod konok makacsságomat, önfejűségemet és így használhatlan voltomat. Nekem bárminemű hivataloskodás iránt olyan averzióm van, miszerint kis ujjamat sem vagyok képes megmozdítani miatta. Csupán azon esetben, ha a véletlen úgy hozná magával, hogy a hatalmat tányéron hoznák elém, nyujtanám ki utána kezemet és próbálnám eszméimet megvalósítani.” 25 Ennek ellenére áprilisban, még a Magyarországot érintő jelentős változtatásokra vonatkozó uralkodói döntés előtt Dessewffy Szőgyény közvetítésével Agenor Goluchowski belügyminisztert is igyekezett megnyerni átalakítási programjának. Szőgyény egyébként örömmel konstatálta, hogy az időleges visszavonulás ellenére Dessewffy készül a jövőre: „...azokon kívül, mit a nagy eseményekről mindenki lát és hall, én sem tudok sokkal többet, miután a konyhának titkaiba, hol a sokféle elixírek főzetnek, beavatva nem vagyok. Kik voltak az utóbbinál a főszakácsok, kik a kukták, nehéz megtudni. Annyi bizonyos, hogy kófic lett belőle, s kivált a tálalásnál nagyon elsózták a levet, mely átalános csömört fog okozni. Én most is százszor elmondott »ego autemcenseom«-hoz ragaszkodom, miszerint t. i. míg magyar szakácsokat nem hívnak, sem jó bográcsost, sem hajdúkáposztát, miket a magyar gyomor kíván, előállítani nem lesznek képesek. [...] e végre legbensőbb meggyőződésem szerint egyedül Te lennél a leghi vatottabb Chef de cuisine...”26 Szabad György szerint Dessewffy visszavonulási szándékában tetten érhető „talán némi sértődöttség ” is, mivel maga nem volt az új testületbe kinevezettek sorában, ám Dessewffy fent idézett sorai még jóval a kinevezések előtt születtek, kezdettől nem kívánt a testület működésében részt venni, s a hozzá fordulók előtt nem rejtette véka alá véleményét, bár, amint maga írta, nem sietett senkit lebeszélni a kinevezés elfogadásáról.27 A részvétel kérdése megosztotta a konzervatív elv Műhely 248 24Idősb Szőgyény-Marich László országbíró emlékiratai ... III. 26.; Dessewffy levele Szőgyényhez, Pozsony, 1860. ápr. 23. Uo. 182–184., idézet: 183–184. 25Dessewffy levelei Szőgyényhez, Pozsony, 1860. ápr. 23., máj. 3. Közli: Idősb Szőgyény-Marich László országbíró emlékiratai... III. 184–188., idézet: 187.; Dessewffy 1851 tavaszán, a birodalmi tanács felállításakor is elutasította, hogy ideiglenes tanácsosként részt vegyen a testület működésében, belépését két feltételhez kötötte: ha a politikai irányvonal a konzervatívok elveinek megfelelő irányba fordul, s ha pozitív ígéretet kap, hogy az uralkodó kinevezi majd a birodalmi tanács állandó tagjává. Ezek egyikére sem volt kilátás. Dessewffy levele Jósikához, Pozsony, 1851. ápr. 22. MNL OL P 90 5/d. 26Szőgyény levelei Dessewffyhez, Bécs, 1860. ápr. 17., ápr. 27. (Magyar nyelvűek.) MNL OL P 90 5/e; Idősb Szőgyény-Marich László országbíró emlékiratai ... III. 23. 27Dessewffy levele Szőgyényhez, 1860. máj. 3. Közli: Idősb Szőgyény-Marich László országbíró emlékiratai... III. 187.; vö. uo. III. 32.; Szabad: i. m. 31.
