Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Levéltári kutatások - módszertan és gyakorlat - Garadnai Zoltán: A Franciaország keleti politikájának történetére vonatkozó levéltári iratok kutatásának módszertani kérdései
szakaszába vezet el bennünket, és a V4-országok euroatlanti integrációjának elindulásával, Mitterrand második elnöki időszakának befejeződésével zárul. Ennek a korszaknak a folytatását jelentette Jacques Chirac Kelet-Európa-politikája, amelynek egyik legfontosabb elemét a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének igénye, továbbá a V4-ek és Szlovénia 2004-es euroatlanti integrációjának kiteljesedése jelentette, ami történészi szempontból korszakhatárként értékelhető.7 Dolgozatunkkal elsődleges célunk az, hogy bemutassuk azt a komplex forrásbázist, amelyre alapozva mértéktartó értékelést lehet megfogalmazni a francia külpolitikáról. Igyekszünk számba venni a francia külpolitika főbb jellegzetességeit, a politikai-kulturális és a történelmi sajátosságokat, valamint a földrajzi tényezőket.8 Fontos hangsúlyoznunk, hogy kutatásaink során a 20. század második felére koncentráltunk, és az V. Köztársaság és Kelet–Európa kapcsolatait vizsgáltuk.9 A fran ciaországi kutatásokat a Hungarika-feltárások keretében értelmezzük,10 azokat a történész-levéltáros kutató szemszögén keresztül értékeljük, és hangsúlyozottan a politikai és a diplomáciai kapcsolatok történetére vonatkozó legfontosabb forrástípusok bemutatására törekszünk.11 A szakirodalom és a publikált levéltári források A francia elnökök külpolitikájával kapcsolatban jelentős szakirodalom áll a kutatók rendelkezésére.12 Sajnálatos módon a francia keleti politikát illetően azonban viszonylag szerény francia nyelvű szakirodalommal találkozhatunk, így ennek a területnek a feltárása további alapkutatásokat tesz szükségessé. Általánosságban megállapítható, hogy a francia külpolitikát Kelet-Európa irányába alapvetően az alábbi szempontok határozták meg: 1) Franciaország és a németkérdés, vagyis az NSZK/Németország viszonya a kelet-közép-európai országokhoz. Ezt a politikát A Franciaország keleti politikájának történetére vonatkozó levéltári iratok... 209 6A későbbiekben többször (pl. 1963-ban, 1968-ban, 1976-ban, 1980-ban, 1988-ban, majd 1991-ben kétszer, egyszer a németekkel közösen) tartottak nagyköveti konferenciát a Kelet-Európában diplomáciai szolgálatot teljesítő misszióvezetők számára. 7Christopher Pichonnier: La France et la Hongrie (1989–2004) . Thèse de doctorat en Histoire con temporaine. Sous la direction des professeurs Bernard Lachaise et István Majoros. Bordeaux, 2017. Kézirat. 8Franciaország külpolitikájának megértéséhez először a francia geopolitikai gondolkodást kell megismernünk, vagyis azt, ami a földrajzi teret (espace ) és a politikát ( politique) összekapcsolta. Napjainkban ennek Yves Lacoste a legfontosabb képviselője. Magyar nyelven ezzel kapcsolatban lásd Csizmadia Sándor – Molnár Gusztáv – Pataki Gábor Zsolt (szerk.): Geopolitikai szöveggyűj temény. III. Francia geopolitikai iskola . Budapest, 1999, 351–535. 9Garadnai Zoltán: Franciaország és a keleti biztonság. A magyar–francia kapcsolatok változásai (1981–1995). Klebelsberg Kunó ösztöndíj, Kutatási beszámoló, 2016. Kézirat. In: Hungarika gyűj temény, MNL OL HJ – 00269, 80. 10Fazekas István: Mi a hungarika? A magyar vonatkozású levéltári iratok, különös tekintettel a haj dani Monarchiára. Levéltári Szemle, 2013. 3. sz. 5–23. 11Ezzel kapcsolatban lásd Garadnai Zoltán: A magyarországi rendszerváltozás dokumentumai a francia Külügyminisztérium levéltárában. Levéltári Szemle , 2009. 1. sz. 3–12.
