Levéltári Közlemények, 88. (2017)
A reformáció és magyarországi öröksége - Csepregi Zoltán: A reformáció kezdetei II. Lajos Magyar Királyságában
academica jól ismert útvonalain, hanem a szomszédos területekkel folytatott sűrű „kishatárforgalomban” is. Az élénk „kádercsere-forgalom” ellenére mégsem beszélhetünk a reformáció gyors terjedéséről. A bányavárosokkal összehasonlítva, a felső-magyarországi szabad királyi városokban ritkábban és viszonylag későn találkozni hasonló jelenségekkel (holott a szepességi helyi hagyomány már 1520-tól igyekszik eredeztetni egyes városok hitújítását).34 Valószínűleg az az általános következtetés is levonható ebből, hogy az országban nyugatról kelet felé haladva a reformáció jelei szórványosabbak és egyre későbbi keletűek. 5) A prozopográfiai kataszter alapján Erdély szinte teljesen hiányzik a korai reformáció térképéről, annak ellenére, hogy a szászok ugyanúgy a német etnikumhoz tartoztak, mint pl. a cipszerek, és hogy Nagyszebenben – Sopronhoz hasonlóan – már 1524-ben könyvek utáni és eretneknyomozás zajlott.35 A többségében német lakosságú Királyföld és annak legjelentősebb városa, Nagyszeben, mind a világi, mind az egyházi közigazgatás tekintetében különleges jogállással bírt.36 A 13. században Erdélybe települt szászok egyéb privilégiumok mellett széleskörű önkormányzatot kaptak, egyházilag pedig nem a közeli erdélyi püspök, hanem az esztergomi érsek joghatósága alá tartoztak. A középszintű egyházfegyelmezés és -felügyelet sem valamely főesperes feladata volt, hanem ezt a viszonylag autonóm lelkészi káptalanok látták el.37 Hogy ebben a közegben a reformáció eszméi a más hol tapasztaltnál később és lassabban terjedtek el, annak valószínűleg a nyelvjárási különbségekre visszavezethető okai is voltak. A reformációs erjedés jelei Nagyszebenben is 1524-től kezdve mutatkoztak meg,38 bár kevésbé határozottan, mint az ország nyugati vagy középső vidékein. Az első évekből fennmaradt dokumentumok itt nem rögzítenek egyértelműen reformációpárti megnyilvánulásokat (szavakat vagy tetteket). 1524/25-ben három eretneknyomozásra került itt sor, melyek mégsem az eretnekség tényállását tárták fel, hanem a gyanúsítottakat vagy felmentették, vagy csupán enyhe büntetéssel sújtot-A reformáció kezdetei II. Lajos Magyar Királyságában 15 34Daniel Veselý: Die lutherische Reformation in der Slowakei bis 1548. In: Erich Donnert (Hrsg.): Europa in der Frühen Neuzeit. Festschrift Günter Mühlpfordt. 3. Aufbruch zur Moderne , 585. Thomas Preisner leibici plébános (Evangélikus lelkészek... 373.) egy félreolvasásnak vagy sajtóhi bának köszönheti kitüntetett szerepét. Johannes Ribini ugyanis 1524-es évszámmal közli a szepesi prépostnak a Matricula Mollerianá ba az 1544-es évhez bemásolt körlevelét. Egyháztörténelmi emlékek... 1. kötet, 143–147. (Nr. 148). 35Egyháztörténelmi emlékek... 1. kötet, 123–124., 140–142. (Nr. 125, 146). 36Dirk Moldt: Deutsche Stadtrechte im mittelalterlichen Siebenbürgen. Korporationsrechte, Sachsenspiegelrecht, Bergrecht. Köln – Weimar, 2009 /Studia Transylvanica 37./, 41–63. 37Ludwig Klaster: Die Kapitelsbruderschaften der Evang. Kirche A. B. in Siebenbürgen. In: Ulrich Anreas Wien (Hrsg): Reformation, Pietismus, Spiritualität. Beiträge zur siebenbürgisch-sächsis chen Kirchengeschichte. Köln–Weimar, 2011, /Siebenbürgisches Archiv, 3,41./ 1–22. 38Karl Reinerth: Die Gründung der evangelischen Kirchen in Siebenbürgen . Köln – Wien, 1979 /Studia Transylvanica 5./, 7–31.; Keul István: Early Modern Religious Communities in East-Central Europe. Ethnic Diversity, Denominational Plurality, and Corporative Politics in the Principality of Transylvania (1526–1691). Leiden, 2009 /Studies in Medieval and Reformation Traditions 143./, 47–51.
