Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19-20. században - Kiss András: „Nem hisszük, hogy a lakótelepi dolgozók csak sör, vagy egyéb ital fogyasztásában találnák meg szórakozásukat”. Munkavégzés és szabadidő-kultúra a Csepel Autógyárban
Művelődés bonyodalmakkal Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követően számos pártdirektíva foglalkozott a munkásság helyzetével.56 Az autógyár Járműgyárában alakult brigádok például a dolgozók üzemekben való meglátogatásával végeztek közvélemény-kutatást. Ennek során a Járműgyárban a munkások 65–70%-át tudták megkérdezni a legkülönfélébb témákban (általános bérrendezés, a fizetések emelése, az életszínvonal kérdése, nyugdíjtörvény, lakáselosztás, stb.). Külön rangsorolták a megkérdezett járműgyári munkások problémáit, amelyek aktuálisan a munkásságot foglalkoztatták. Az elhangzott javaslatok között több, szórakozással és művelődéssel kapcsolatos felvetés is szerepelt, például, hogy hétköznap délutánonként és a kora esti órákban több szórakoztató, könnyűzenei és színházi műsort kívánnak hallgatni a rádióban, továbbá nyugati filmeket szeretnének megtekinteni a moziban.57 A vállalati közönségszervezők munkájával kapcsolatban a munkások kiemelték, „hogy a színházjegyek elosztását tudatosítsák a dolgozókkal, mert most haver-rendszer van a jó jegyek elosztásánál”58 A munkások tisztán akartak látni a (film)szín házjegyek elosztásának kérdésében, ugyanis sérelmezték azt a helyzetet, hogy egyes társaik kapcsolataik útján jobb ülőhelyekhez vagy jegyhez jutnak. A vállalat üzembiztonsági osztályán széleskörű vizsgálatot folytattak le, ennek során kiderült, hogy a lakótelepi jegyek megvételéhez szükséges hivatalos iratokat a kultúrosztályról ellopott pecsétekkel és igazolással szerezték Budapesten. A különbség azonban az volt, hogy a filmszínházi jegyek nem rózsaszínűek, hanem fehérek voltak, melyeket a Nyomtatványellátó Vállalattól vásároltak ezer-kétezer darabos tételben. A jegyértékesítéssel megbízott pénztáros és a mozigépész, hogy fizetésüket kiegészítsék, trükkhöz folyamodtak. A jegynyomtatványokat úgy vágták el, hogy azokat kétszeresen tudták értékesíteni, az ebből befolyt közel 30 ezer forintnyi összeget tartozásaik rendezésére kívánták fordítani.59 A trükköző kultúrmunkások azzal buktak le, hogy a moziteremben látványosan többen voltak, mint amennyi hivatalos jegy kiadásra került. Ebből arra következtethetünk, hogy az igény jóval nagyobb volt, mint amit a jegyek eladásából biztosítani lehetett. Nem véletlen, hogy az 1959-ben kirobbant botrány kapcsán a munkások is óvatos célzásokat tettek, és a vállalat vezetőségén erősödött a nyomás egy központi művelődési ház felépítése végett. A megkérdezett munkások álláspontja a következő volt: egy „ilyen nagy gyárnak, amely egyébként ipari gócpont, ezen a mezőgazdasági területen szükséges lenne egy Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19–20. században 150 561957 után a fokozatosan megszilárduló kádári hatalom mindent elkövetett annak érdekében, hogy elejét vegye a munkások elégedetlenségének. 57A József Attila lakótelepen filmszínház (mozi) működött, ahova a gyári munkások szabadidejük ben járhattak. 58MNL PML XXXV. 79. (3. doboz). 1958. június 11. 59Az 1950-es években egy tízalkalmas mozibérlethez kedvezményesen 4 forintért lehetett hozzájut ni. A matinékra eladott jegyek árát a MOKÉP 1 forint 50 fillérben, a „rendes” mozielőadásokra 2 forint 50 fillérben állapította meg.
