Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19-20. században - Szakács Annamária: A hadigondozás úttörői és önkéntes hősei - ifj. Teleki Sándor 1915-ös hadigondozási munkája naplója tükrében
Fontos kitérni Telekinek a rokkantak oktatására vonatkozó terveire is. Teleki Sándor életében mindig is meghatározó szerepet játszott a művelődés- és oktatásügy. Számos területén tevékenykedett, a Gyermektanulmányi Társaság elnöke volt, de sokat tett a kézimunka tanrendbe való beépítéséért is. Ezért nem meglepő, hogy különösen érdekelte a rokkant katonák oktatásának megszervezése és kivitelezése is. Tisza Istvánnal már 1914 karácsonyán tárgyalt az amputáltak ipari szakoktatásáról, melynek eredményeként szétküldtek egy statisztikai lapot az aktuális helyzet feltérképezése végett. (1915. 1. füzet, 11. o.) 1915. január végén Telekiben égett a tettvágy, már tanított és dolgoztatott volna, azonban Tisza meg akarta várni a kiküldött kérdőívek eredményét a munka elindításához. Ebben Varga Gyula volt a segítségére. Azonban nem olyan ütemben haladtak a dolgok, ahogyan azt Teleki az elején elképzelte, így az oktatás elkezdése az időben mindig kitolódott. 1915. február 9–13. között Bécsben járt, hogy az ottani rokkant és csonkított katonák tanítását tanulmányozza. „Délután 1 és 1⁄2 órát konferáltam Apponyi Alberttel a rokkan takról, ő is kétségbe van esve, hogy nem történik semmi. »Nem értem Tiszát, hogy mindent ő maga akar elvégezni, ha pedig mégis mást bíz meg maga helyett, olyanokat keres, kiknek aránylag annyi dolguk van, mint neki!« Értve ez esetben Klebelsberget és Varga államtitkárokat!! Bíz az a rokkant ügy nem mozdul, és már egész viccsorozat van, hogy az ügy megrokkant. ” (1915. február 24.) A korszak jótékonysági szervezeteinek életében fontos szereppel bírtak a karitatív céllal szervezett különböző rendezvények, melyek célja a pénzgyűjtés mellett az adott szervezett munkásságának bemutatása is volt. Telekiék az Uránia Színházban rendeztek előadást 1915. április 10-én, 11-én és 12-én.28 A darab – melyet Teleki Sándorné grófné és dr. Dános Árpád írt Sursum corda („Föl a szívek kel!”) címmel – a Vöröskereszt Egyesület és a többi társadalmi intézmény háború óta végzett munkásságát mutatta be. „Tömött színház előtt Iska felolvasása »mi, kik itthon maradtunk« a nők munkájáról – volt koszorú, virág, tojás!! Utána a mozidarab, melyet Dános Árpád állított össze s csak odabiggyesztette társszerzőnek Iskát, főleg a mi »Lábadozó« otthonaink reklámja volt, csupa ismerős alakkal.” (1915. április 10.) Az előadás egész jövedelmét a Vöröskereszt lábadozó rokkantjainak és sebesültjeinek szánták. Auguszta főhercegnő mellett a magyar Vöröskereszt elnöksége és központi választmánya testületileg jelent meg. Az est első részében Mi, akik itthon maradtunk címmel Teleki grófné olvasta föl a nők munkájáról szóló írását. Ezután Dalnoki Viktor operaénekes és Oláh Lajos tárogatóművész kuruc dalokat adtak elő. Az előadás legnagyobb részét az önkéntesek munkásságáról szóló mozielőadás tette ki. Teleki Sándorné és Dános Árpád egy-egy ezüstkoszorút is kaptak tisztelőiktől. Az előadás nevezetes társaságbeli eseménynek számított, a nézőtéren Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19–20. században 126 28Budapesti Hírlap , 1915. április 4. 94. sz. 19.; Budapesti Hírlap , 1915. április 9. 98. sz. 14.; Budapesti Hírlap, 1915. április 10. 99. sz. 7.; Budapesti Hírlap , 1915. április 11. 100. sz. 16.
