Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19-20. században - Szakács Annamária: A hadigondozás úttörői és önkéntes hősei - ifj. Teleki Sándor 1915-ös hadigondozási munkája naplója tükrében
az eredeti foglalkozásában tartsanak meg. (Különösen igaz volt ez a mezőgazdaságban dolgozókra.)18 A Rokkant Katonákat Gyámolító és Elhelyező Hivatal vezetése során Telekinek egyre többet kellett foglalkoznia a hivatali ügyekkel, egyre több időt töltött az irodában. „Egész délelőtt tárgyaltam különböző ügyekben a »Rokkant Hivatal«-ban, úgy látszik a háború meghozta a sok rossz között azt is, hogy Beamter módjára délelőtt, délután irodában üljek.” (1915. május 6.). A munka legnagyobb részét a már meglévő otthonok látogatása, a betegekkel való beszélgetés, az otthonvezetőkkel való kapcsolattartás, valamint a szükséges felszerelések beszerzése tette ki.19 Emellett rendszere sen járt a Vöröskereszt Dísz téri központjába, megszervezte a munkaközvetítést, valamint tárgyalt a Honvédelmi Minisztériummal, hogy a rokkantak áthelyezését milyen formában vegyék át tőlük. Az Éremkedvelők Egyesülete elnökeként pedig arra is volt ideje, hogy a hadügyminisztériumtól kérje, ha a háború végén hadiemlékérmet készítenek, vegyék számba a magyar éremkészítőket is. (1915. július 26.) Emellett fogolytáborokat látogatott, és fogolygyámolító üléseken is részt vett.20 Nagyon sok esetben érződött a fejetlenség, főleg a katonai kórházak adminisztrációjában (például hadifoglyok ügyeinek intézése során), illetve a rendeletek meghozatalában. Nem volt egyszerű a katonasággal való együttműködés sem – Teleki egyenesen a társadalmi munka ellenségének érezte őket. A katonai adminisztráció okozta nehézségek sokszor a rosszakarattal is vegyültek, hol „kisebb-nagyobb panamácskák játszottak szerepet”. „Az amputáltak meggyógyulnak, vagy vesznek, vagy nem vesznek műlábra mértéket róluk; heteken-hónapokon át (van olyan, kit októberben mértek meg s eddig nem kapott műlábat) vár, vár, hiába vár s nem szabadságolják még rövid időre sem, nem hogy superarbitrálnák.” (1915. április 11.) Mindezek mellett problémát jelentett az önkéntes ápolónők hiánya is. Fizetett ápolónőből is nagyon kevés volt, az Auguszta Barakkban 2400 betegre jutott húsz! (1915. július 18.) A megbeszélések sokszor „csepp a tengerben”-megoldásokat hoztak, melyek eredménye igazából jelentéktelennek nevezhető. Mikor 30 000 – 40 000 tüdőbajosról volt szó, arról beszéltek, hol lehet még néhány száz ágyat felállítani.21 A megoldatlan problémák közé tartozott még a ki nem utalványozott segé lyeké, vagy éppen a már említett, el nem készülő művégtagoké. A rosszindulatú pletykák is mindennaposnak számítottak, ami természetesen kedvét szegte az önkénteseknek. Teleki Sándort is leterhelte a sok probléma,22 az élelmezést, a kór A hadigondozás úttörői és önkéntes hősei – ifj. Teleki Sándor 1915-ös hadigondozási munkája... 123 18Budapesti Hírlap , 1915. április. 24. 113. sz. 13. 191915. augusztus 27.: „ Ma újra lepedőkben, pelenkákban tárgyaltam. Ha soká tart a háború, rövi dáru kereskedő összes ismereteit elsajátítom.” 20Budapesti Hírlap , 1915. március 25. 84. sz. 8. 211915. április 10.: „ Ezernyi reumásnál büszkélkedik Klebelsberg, hogy egy pár százat tud megfürösz teni a Lukács-fürdőben!!!” 221915. április 5.: „Ha meglesz a béke, hónapokig nem lát Budapest, hónapokig nem akarok más bajá ról hallani, hónapokig nem akarok »altruista« lenni. Soha többé nem akarok katonaságról hallani, évekig nem akarok kórház hibáiról beszélni...”
