Levéltári Közlemények, 88. (2017)
A reformáció és magyarországi öröksége - Csepregi Zoltán: A reformáció kezdetei II. Lajos Magyar Királyságában
A reformáció és magyarországi öröksége 10 tudunk biztosan azonosítani, az 1524-ben megjelent német zsoltárfordításokat. 1524-ből már három magyarországi városból van biztos adatunk ilyen könyvek birtoklására, Sopronból (ahol ezeket meg is égetik),8 Besztercebányáról és Nagyszebenből.9 2) Az első diákokat Besztercebánya és Lőcse küldi Wittenbergbe (1522), majd Buda, Segesvár és az erdélyi egyházmegye (1523), őket az esztergomi egyházmegye követte (1524), végül a Liptó vármegyei Hibbe (1526).10 3) A reformációpárti humanizmus első jeleként értékelhetjük Bartholomaeus Francfordinus selmecbányai jegyzőnek Georg Eysker körmöci jegyzőhöz intézett 1522. május 19-én kelt levelét, melyben „Babilonból”, azaz Rómából hazatérve az akkor már reformátori meggyőződésű Conrad Cordatust11 mint „Cunradum nostrum” üdvözli, és Martin Luther állítólagos nürnbergi idézését a következő szavakkal kommentálja: „A császár birodalmi gyűlést tart Nürnbergben, meg van oda idézve a mi Lutherünk, akit az Úr Jézus áldjon meg, akinek legállhatatosabb hirdetője.” 12 Habsburg Mária, Mohács özvegye. A királyné és udvara (1511 – 1525). Szerk. Réthelyi Orsolya et al. Budapest, 2005; Neue Deutsche Biographie... 16. köt., 207–209. 8 Peter Vischer soproni városi kamarás számadáskönyve. Házi Jenő: Oklevelek, levelek és iratok 1521-től 1531-ig. Sopron, 1929 /Sopron szabad királyi város története I/7./, 40.; Uő: Különféle számadások és adójegyzékek 1489-től 1530-ig. Sopron, 1938 /Sopron szabad királyi város története II/5./, 382–440., 431.; Vö. Csepregi Zoltán: A reformáció nyelve. Tanulmányok a magyarországi reformáció első negyedszázadának vizsgálata alapján. Budapest, 2013 /Humanizmus és reformá ció 34./, 29. 9 Peter Ratkoš: Povstanie baníkov na Slovensku roku 1525–1526 . Bratislava, 1963, 165. 5. jegyzet; Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. Monumenta ecclesiasctica tempora innovatae in Hungaria religionis illustrantia. Szerk. Bunyitay Vince et al. Budapest, 1902, 1. kötet, 123–124. (Nr. 125). 101522: Georgius Baumheckel de Nouosolio dioc. Strigonien, Martinus Ciriaci de Leowczofra Dio. Strigionien. 1523: Joannes Bontzler Zcytburgen. transiluanus Alenss dioc.; Joannes kousch transiluanus Albenss. dioc.; Valentinus Haltrich transiluanus Alben, dioc. 1523/24: Dionisius Lincius Pannonius; Balthazar Gleba Buden; Matheus Thome Nouosolianus Strigonien. dioc. 1524: Joannes Vthmannus Vngarus Buden; Joannes Casler dioc. Strigonen. 1526: Christannus Lanius Gybnitz Vngarie. Album Academiae Vitebergensis . Ed. Karl Eduard F ÖRSTEMANN . I. Leipzig, 1841. 11Conrad Cordatus (Leombach, 1480 – Stendal, 1546): Csepregi: A reformáció nyelve... 33–37., 57– 62., 84–94.; Biographisch-bibliographisches... 1. kötet, 1125–1126. ; Evangélikus lelkészek Magyarországon. I. A reformáció kezdetétől a zsolnai zsinatig (1610). Pastores evangelico-lutherani in Hungaria. Ab initiis reformationis usque ad synodum Solnensem (1610). I/1. kötet. Budapest, 2014, 276. (http://medit.lutheran.hu); Magyar Művelődéstörténeti Lexikon... 2. kötet, 70–71. (http://mamul.btk.mta.hu); Melanchtons Briefwechsel. Kritische und kommentierte Ausgabe . Hrsg. von Heinz Scheible et al. Stuttgart-Bad Cannstatt, 1977–, 11. kötet, 303. (http://www.haw.uni-heidelberg.de/forschung/forschungsstellen/melanchthon/mbwonline.de.html) Neue Deutsche Biographie... 3. kötet, 356–357.; Die Religion in Geschichte und Gegenwart. 2. kötet. Tübingen, 4 1998–2009, 459. 12Egyháztörténelmi emlékek... 1. kötet, 57–58. (Nr. 56); a Cordatusra vonatkozó rész MNL OL DF 249874 alapján javítva: „Salutabis meo nomine (si apud vos est, nam ex fama quottidie huc ad nos expectatur) Cunradum nostrum, ad quem litteras meas dedissem, ni eum expectarem, is tamen, si aderit, sit novorum presencium te indice particeps.” Vö. Csepregi: A reformáció nyelve... 31–33.
