Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Irodalom
Irodalom Azonban jól van ez így, hiszen a 2011-ben megjelent korábbi kötethez hasonlóan (Szűts István Gergely: A Műhelytől a Szalonig. A Herendi Porcelánmanufaktúra a Monarchia idején) a szerző új szemszögből, az ügyvezető igazgató, Gulden Gyula személyén, életpályáján keresztül mutatja be a herendi porcelángyár történetét. Tagadhatatlan, hogy az első számú operatív vezető személyisége, képessége, habitusa alapvetően határozza meg egy üzem, vállalkozás létét, működését, így ez a szempontrendszer egyáltalán nem elvetendő. Különösen nem az, ha egy olyan nagyformátumú, szuggesztív emberről van szó, mint Gulden Gyula. Gulden Gyula családja eredetileg ugyan német származású volt, ő maga azonban már Budán született. Polgári családban nevelkedett, a Monarchia légkörében szocializálódott, ennek is köszönhetően otthonról kitartást, munkaszeretetet, nyelvtudást, szaktudást, valamint nem utolsó sorban emberséget hozott magával. Gulden Gyula kalandos életét és munkásságát a Syracuseban kéziratban lévő életrajzából ismerhetjük meg a legpontosabban. Innen tudjuk, hogy végigharcolta az első világháborút, egyszer meg is megsebesült. Ezt követően kereskedelmi akadémiát végzett, majd kisebb kitérők után viszonylag fiatalon, alig 25 évesen a Herendi Porcelángyár kereskedelmi igazgatója lett. Egy rendkívüli lehetőségeket rejtő, ám rosszul menedzselt, anyagi gondokkal küzdő gyárnak lett tehát előbb kereskedelmi, majd 1926-tól ügyvezető, 1940-től pedig vezérigazgatója. Az igazán izgalmas történet innen indul, hiszen előbb a világgazdasági válsággal terhelt gazdasági környezetben, majd a Horthy-korszak légkörében, később a háború alatt, sőt a berendezkedő kommunista hatalom idején kellett Guldennek a gyárat előbb talpra állítania, majd felvirágoztatnia, működtetnie. Nem volt könnyű feladat, mégis a fiatal és ambiciózus, menedzser-szemlélettel bíró vezetőnek sikerült a korábban alig prosperáló gyárat lépésről lépésre visszavezetnie a nemzetközi piacokra. Megerősítette kereskedelmi kapcsolatait a nagyobb európai országokkal, sőt a tengerentúlon is komoly felvevő piacot épített ki. A korszakban Herend legfontosabb kereskedelmi partnerei Csehszlovákia, Németország, Ausztria, Svájc, Portugália és az Egyesült Államok voltak. Gulden Gyula személyes kapcsolatait latba vetve utazta körbe a lehetséges partnereket, tárgyalt, értékesített, kapcsolatokat épített. Herend a korszakban a világkiállítások, szakmai vásárok rendszeres résztvevője volt, ezeken sokszor személyesen Gulden Gyula is képviselte a gyárat. Személyes reputációját jelzi, hogy a porcelán és az iparművészeti ágazat nagyobb szakmai szervezeteinek tagja, sőt vezetőségi tagja is volt. A sikerek, a stabilitás elengedhetetlen alapja volt a megbízhatóan, tömegesen előállítható minőségi termék. Ennek érdekében műszaki fejlesztéseket eszközöltek a gyárban, igyekeztek megerősíteni a szakembergárdát, és ami a legfontosabb, gyümölcsöző kapcsolatokat építettek ki a hazai művésztársadalommal. Teles Ede szobrászművész 1929-től művészeti tanácsadóként segítette a munkát, őt Hubay Cebrián Andor követte ugyanezen a poszton. A kiterjedt kapcsolati rendszernek és a tudatos művészeti koncepciónak köszönhetően a kor356
