Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Vér Eszter Virág: "Kíméletlen fiatal, dacos királynak új hitvese jó szelleme is..." Erzsébet magyarországi kultuszának kialakulása
lapok Erzsébet személyéről az esküvőt21 megelőzően szolgáltak részletes információkkal.22 Igaz, ezek fókuszában elsődlegesen nem a leendő uralkodóné személye, hanem az ünnepségek álltak.23 A magyar részről mutatkozó érdektelenséget minden előzetes sajtókampány,24 illetve a kilátásba helyezett kedvezmények25 - többek között az ostromállapot megszüntetése26 - ellenére szemléletesen jelzi,27 hogy a bécsi ünnepségeken megjelent Albrecht főherceg által vezetett Az alattvalók a szertartás napján országszerte istentiszteletek tartásával „ünnepeltek”, Pest- Budán a szegények segélyosztásban (is) részesültek, míg a katonai helyőrség tagjai részére bort mértek. Vasárnapi Újság, 1854. április 30. 71. o.; Uo. 1854. május 7. 77. o. Ez utóbbira az uralkodó április 8-án kiadott rendelkezése nyomán került sor, melyben - tekintettel a birodalom nehéz anyagi viszonyaira - elrendelte, hogy,,., azon költségek, melyek hasonló örömnyilvánításokra fordíttatnának, az önvétketlen ínséget enyhítő, jótékony tettekre fordíttassanak.” Ferenc József a belügyminiszternek, Alexander Bachnak intézett legfelsőbb kézirata a házasságkötését kísérő ünnepségek tárgyában (Bécs, 1854. április 8.) Közli: Uo. 1854. április 16. 54. o. 22 A magyarországi kultuszba is „átmentett” hódolati elemekből elsődlegesen az uralkodó feleségének bajor származására utalnak előszeretettel, párhuzamot vonva Gizellával. Ennek részeként kimutatásra került a császári ara Árpád-házi származása is, továbbá a „védőnő” szerepkör is megfogalmazódik, amely utóbbi kultuszának kiteljesedett formájában - a Mária-analó- giák sorában - a szakrális alkotóelemek egyik legjelentősebbje lesz. Gerő: i. m. 94-96. o.; Borovi Dániel: Zala György bécsi Erzsébet királyné-síremléke és az Erzsébet-kultusz szakrali- záló emlékei az 1900 körüli magyar szobrászatban. Műemlékvédelem, 2011. 5. sz. 291-294. o. 22 Vasárnapi Újság, 1854. április 30. 70-71. o. A lakosságot eközben értelemszerűen az amnesztia által érintettek névsorának közzététele foglalkoztatja. „A mai bécsi [lap? - V. E. V.] hozza a felségsértésre az amnesztiát, a felségárulásra nézve 300 több kegyelmeztetik meg.” Pauler Tivadar: Napi jegyzetek. I. köt. (1854. április 23.) f. 216. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár (a továbbiakban: OSzK Kt) Quart. Hung. 2611/1. 24 Ennek rendkívül gyenge hatásfokához figyelembe veendő - a közhangulatot uraló uralkodócsaládot övező népszerűtlenség domináns megnyilvánulása mellett - a sajtótermékek viszonylag szűk kínálata, valamint az újságolvasó közönség behatároltsága is. Buzinkay Géza: Magyar hírlaptörténet 1848-1918. Corvina, Budapest, 2008; Uő: A magyar irodalom és sajtó irányítása a Bach-korszakban, 1849-1860. Magyar Könyvszemle, 1974. 3-4. sz. 269-293. o. Emellett a közvélemény (érezhetően) kevesellte az uralkodó házasságkötésével kapcsolatosan Magyarországon foganatosított intézkedéseket, amely így valójában csalódást keltett, főként a részleges amnesztiából kimaradt családok esetében. 22 Továbbra is érezhető a Magyarországot és az itáliai tartományokat érintő „megkülönböztetett” bánásmód. Így például az egybekelés alkalmából kiosztásra került 200 ezer forintnyi kegyajándékból e területek nem részesültek. Lásd erről: Ferenc József a belügyminiszternek, Alexander Bachnak intézett legfelsőbb kézirata az éhínség enyhítésére fordítandó kegyajándék tárgyában (Bécs, 1854. április 20.) Budapesti Hírlap, 1854. április 25. [2271. o.] 26 Ezt a kultuszban tévesen, értelemszerűen szándékolt módon egyértelműen Erzsébet személyes közbenjárásának tulajdonítják, ahogyan a későbbi amnesztiahullámot is. Igaz, az ostromállapot megszüntetésének gondolata már 1852-ben felmerült. Ennek megvalósítása ellen Albrecht főherceg határozottan fellépett, és az végül 1854. április 9-én az esküvőt megelőző „hangulatjavító” intézkedések részévé vált. Május 1-i hatálybalépésével meg kellett valósítani a katonai kormányzat polgári kormányzattól való teljes elválasztását, összefüggésben a főkormányzósággá való átszervezéssel. Lásd erről Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár. Akadémiai, Budapest, 1965, 63-64. o.; Hermann Róbert: A bosszúhadjárat vége és az amnesztia. In Uő. (szerk.): Vértanúk könyve. A magyar forradalom és szabadságharc mártírjai 1848-1854. Rubicon, Budapest, 2007,344. o. 22 Ferenc József április 16-i legfelsőbb kéziratában 240 politikai fogoly teljes megkegyelmezéséről rendelkezett. 96 személy esetében a kiszabott büntetési idő felének elengedéséről, illetve további 20 elítélt esetében a hátralévő büntetése felének eltörléséről. Ezt - a keresztény-feudális uralkodókép továbbélésével - az érintett alattvalóknak mint az uralkodó örömünnepéből való személyes részesedést a házasságkötés napján kellett a tudomásukra hozni. Lásd: Budapesti Hírlap, 1854. április 25. [2271. o.] Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően 98
