Levéltári Közlemények, 87. (2016)

Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Vér Eszter Virág: "Kíméletlen fiatal, dacos királynak új hitvese jó szelleme is..." Erzsébet magyarországi kultuszának kialakulása

Vér Eszter Virág „Kíméletlen fiatal, dacos királynak új hitvese jó szelleme is..” Erzsébet magyarországi kultuszának kialakulása^ Erzsébet legismertebb német biográfusa, Brigitte Hamann kutatásaihoz köthe- tően megállapíthatjuk, hogy a császár- és királyné korabeli osztrák megítélése szinkronban van a Ferenc József-i kor ottani értékelésével. A Ferenc József elfo­gadtatására irányuló imázsépítés sikeres megvalósítása, illetve az 1867-es kiegye­zést követő konszolidáció nyomán felívelő fejlődés eredményeként az uralkodó „népszerűségi indexe” a korábbi mélypontról elmozdulva ismét emelkedést mutatott. Az uralkodónak szüksége is volt erre, ugyanis a Monarchiát megrázó válságok, vesztes háborúk sorozata, valamint az ezekkel szinkronban jelentkező pénzügyi-belpolitikai krízis alapjaiban rengették meg az alattvalók bizalmát.1 A birodalom nyugati régiójában az 1870-es évek első felére rögzült az a hiva­talos uralkodókép, mely a (legfelsőbb) hivatalnok, a népei boldogságán szüntelen munkálkodó császár (ez utóbbi a korábban is megjeleníteni kívánt „népek atyja” szerep sajátos újragondolása) toposzaival máig meghatározó. Ennek ellenponto­zásaként írható le Erzsébet szerepének értékelése. A róla kialakított negatív kép a korabeli közvélemény azon prekoncepciójából, illetőleg meggyőződéséből fakadt, mely szerint Erzsébet nem kívánt, illetve nem is tudott eleget tenni a sokak által elvárt és oly nagyon kívánt uralkodónéi kötelezettségeknek. Háttérben maradásának okaként Erzsébet maga a törekvéseit ért folyamatos bírálatokat jelölte meg: „A nagyvilágban annyit üldöztek, annyi rosszat mondtak rólam, úgy megaláztak és megsértettek [...] s Isten látja lelkemet, semmi rosszat nem tettem. Azt gondoltam tehát, olyan társaságot keresek magamnak, amely nem zavarja a békémet...”* 1 2 E feszültségek az 1860-70-es évektől váltak szembetűnő­vé. Ez a meglehetősen negatív előjelű értékelés alapvetően két forrásból táplál­kozott. Egyfelől az udvari társadalom elutasító hozzáállásából eredt, másrészt a * Készült az Amalthea kiadó bécsi kirendeltségének vezetője, Carmen Sippl felkérésére. A tanul­mányt eredetileg a Kaiserin Elisabeth in Ungarn munkacímet viselő kötet egy fejezeteként kivántam német nyelven megjelentetni. Ezúton szeretném köszönetemet kifejezni F. Dózsa Katalinnak, Deák Ágnesnek, Manhercz Orsolyának és Borovi Dánielnek, hogy kutatásaim során tanácsaikkal, javaslataikkal segítették munkámat s egyúttal a kézirat formálódását. A tanulmányban hivatkozott bécsi levéltári kutatások a Habsburg Történeti Intézet (2010) és a bécsi Collegium Hungaricum (2014, 2016) ösztöndíjaival valósultak meg. Külön köszönet ille­ti Czeferner Dórát és Borovi Dánielt a dolgozat szerkesztésében, illetve átdolgozásában nyúj­tott segítségért. Az idézetet lásd: Vértes József: Erzsébet magyar királyné. (Életének érdekes és bizalmas mozzanatai). Pannonia, Budapest, 1924, 32. o. 1 E korábbi „leértékelődési” folyamat együtt járt az uralkodó alkalmasságának kétségbe vonásával. Öccsét, Miksát személyes kvalitásai alapján megfelelőbbnek ítélték a birodalom irányítására. 2 Festetics Mária naplóbejegyzése (1872. február 23.). Idézi Brigitte Hamann: Erzsébet királyné. Árkádia, Budapest, 1988, 289. o. 93

Next

/
Oldalképek
Tartalom