Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Schwarczwölder Ádám: A király válaszúton. Ferenc József és a Bánffy-kormány válsága
1 A király válaszúton. Ferenc Józseféi a Bánffy-kormány válsága Széli személyiségének ismeretében állítható, hogy a kompromisszumos megoldás híve volt, ezért a válság korábbi szakaszában a Szabadelvű Pártban igyekezett középre pozícionálni magát. A lex Tiszát ugyan aláírta és nem tartott a disszidensekkel, de csak azért, mert tudta, hogy azt úgysem lehet a gyakorlatban kivitelezni, továbbá a párton belül nagyobb esélyt látott a békés kiút megvalósítására.41 A gazdasági kiegyezés provizóriumával kapcsolatban Széli megtalálta a szerencsés megfogalmazást, amely mind a kormányoldal, mind az ellenzék számára elfogadhatónak tűnt. Ebben a később róla elnevezett Széli-formulában expressis verbis kifejezésre került, hogy a magyar korona országaira nézve beállt az önálló vámterület jogállapota, a magyar törvényhozás azonban ezen az alapon 1903 végéig vámszerződést köt Ausztriával - tehát a gyakorlatban semmi sem változott. Széli Kálmán Bánffy és Lukács László elé tárta a tervezetet, ők pedig a január 15-i audiencia alkalmával bemutatták azt az uralkodónak.42 Fejérváry Géza hagyatékában található egy kis alakú papírra, sietve, Fejérváry kézírásával íródott dokumentum, amely az egyik audienciájáról nyújt információkat. Keltezés hiányában nem állapítható meg minden kétséget kizáróan, hogy Fejérváry melyik kihallgatásáról van szó, az irat tartalma alapján azonban a január 15-i vagy 16-i, a Ferenc József, Bánffy, Lukács és Fejérváry közötti megbeszélés tűnik a legvalószínűbbnek.43 Ebből világosan látszik, hogy az uralkodó a kormány javaslatára engedélyezi a tárgyalásokat, és az is, milyen feltételek mellett válna meg Bánffytól. Eszerint44 korábbi, Bánffyt az alkotmányon kívüli kormányzásban is támogató álláspontját fenntartotta: ,,[Ő Felsége] nincs azonban az ellen, hogy ha a miniszterelnök úr is ez álláspontot foglalna, hogy az ellenzékkel szemben, ha csakugyan komoly annak szándéka a kiegyenlítésre, - csak azért, hogy a közvéleménnyel szemben az esetlegesen imputálható csökönyösség még legkisebb látszata is kerültessék - a kormány és a Szabadelvű Párt ehhez segédkezet nyújtson, de csakis a következő, a miniszterelnök úr részéről írásban precizírozandó és conditio sine qua non-ként45 odaállítandó feltételek mellett: A: hogy az ellenzéki pártok teljes garanciát nyújtsanak, hogy elfogadják: 1. [az] elnökválasztást 2. az indemnity-t 41 Lásd Wlassics Gyula visszaemlékezését: Neue Freie Presse, 1915. augusztus 22-i reggeli szám, 4. o. 42 Schwarczwölder: Széli Kálmán a dualizmus politikai erőterében... 193-194. o. 43 MNL OL P 1707,1. csomó, 3. tétel, f. 353. 44 A könnyebb érthetőség kedvéért az iratot a mai helyesírási és nyelvhelyességi szabályok szerint, az egyértelmű rövidítéseket feloldva, de az eredeti kiemeléseket és írásképet lehetőleg meghagyva idézzük. 45 Elengedhetetlen feltételként. 71
