Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Székely Tamás: "Ad retinendam coronam". Az erdélyi szászok és a Habsburg-dinasztia kapcsolata a dualizmus korában (1867-1918)
Székely Tamás „Ad retinendam coronam” Az erdélyi szászok és a Habsburg-dinasztia kapcsolata a dualizmus korában (1867-1918) Bevezetés A Habsburg-dinasztia és Magyarország kapcsolatának 19. századi története nem ismerhető meg kizárólag a magyarországi politikai elit és az uralkodó ház különböző - politikai, társadalmi, kulturális - érintkezési formáinak vizsgálatával. Magyarországon léteztek olyan történelmi közösségek és társadalmi csoportok, melyeknek bár az uralkodóhoz fűződő viszonya merőben eltért a fősodortól, mégis számottevő jelentőséggel bírtak mind a Habsburg-ház magyarországi megítélése, mind a bécsi udvar Magyarország-képe kapcsán. Ilyen volt az erdélyi szászok közössége is, amelynek bár dualizmuskori története meglehetősen jól ismert a magyar és német nyelvű történetíráson belül, a szászok Habsburg-ház- hoz fűződő viszonyának 1867 utáni történetéről relatíve keveset tudunk. A politikai kultúra ezen szegmensének - tehát annak, hogy az egyes politikai szereplők és csoportok milyen képet őriztek magukban a másikról - vizsgálata nem csak eszmetörténeti szempontból érdekes, de adalékul szolgálhat a korabeli magyar nemzetiségi politika, illetve az erdélyi szász politika- és jogtörténet alaposabb megismeréséhez is. Az erdélyi szászok és Habsburgok viszonya eredendően aszimmetrikus volt. A nem alábecsülendő nyelvi rokonságon kívül a két fél semmilyen szempontból nem mutatott hasonlóságot. Míg az erdélyi szászok egy Magyarországon belül is perifériára szorult, az országos politikára általában csekély befolyást gyakorló nemzeti és politikai közösséget alkottak, addig a Habsburg-ház egy európai mércével mérve is jelentős szerepet játszó és komoly hatalommal bíró dinasztiának számított. A protestáns szászok identitása a korszakban egyfelől a birodalom határain is átívelő nagynémet nemzeti kötődésen, másfelől a regionális, erdélyi történetük során megszerzett és megvédett evilági kiváltságaik talapzatán nyugodott. Ezzel szemben a katolikus Habsburgok a dinasztikus szemlélet talaján állva a pángermán nacionalizmust mindig is mereven elutasították, a középeurópai népek feletti uralkodás jogát pedig isteni elrendelésre hivatkozva gyakorolták.1 Ahhoz, hogy a szászok és az uralkodóház kapcsolatát vizsgáljuk, érdemes leszögezni, mit is értünk a két fogalom alatt a továbbiakban. Igaz, hogy akárcsak 1 1 Harald Heppner: Habsburg und die Siebenbürger Sachsen (1688-1867). Zum Thema politische Kultur. In Zsolt K. Lengyel - Ulrich A. Wien (szerk.): Siebenbürgen in der Habsburgermonarchie vom Leopoldinum bis zum Ausgleich. Köln - Wien - Weimar, 1999, 50-51. o. 39
