Levéltári Közlemények, 87. (2016)

Irodalom

Irodalom a jelenleg tanulmányozható periódus 1939-ig, hűen az 1939-ig érvényes hivatali kettős szerkezethez, két külön olvasóteremben kutatható, bár a mai hivatalszer­vezeti felállás szerint mindkettő az Államtitkárság részét képezi, mint első (álta­lános ügyek) és második (államközi kapcsolatok) szekció.10 11 Eltöprenghetünk azon, miért adnak meg az amúgy rendkívül precíz tanul­mány és inventárium szerzői két, egymástól eltérő kronológiai adatot, miszerint a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjának 1922-1939 közötti levéltári anyaga 2010 őszéig, avagy 2011 nyaráig lett volna kutatható a Titkos Levéltár olvasótermében.11 Két pontosítást is kell tennünk. A 2006. évi nyitást követően megszűnt az 1988-ban megnyitott régi olvasó, és a dokumentumokat a Titkos Levéltár olvasójában adták ugyan ki, de nem csupán az 1922-1939 ún. negyedik periódus anyagát, hanem a teljeset, az alapítás évétől, 1815-től kezdve egészen 1939-ig. Az új olvasóterem pedig nem 2011 nyarán és nem 2010 őszén, hanem 2011 januárjában nyílt meg. Ily módon az Államtitkárság jelenlegi második szekciója történeti levéltárának anyagát 2011 januárjától lehet újra külön olvasó­ban kikérni és tanulmányozni.12 A bevezető továbbá részletesen elemezi a budapesti nunciatúra anyagának főbb témaköreit, amit később, a kötet törzsrészében, fólió oldalakra lebontva, részletesen ismertet, s ha indokolt, regesztál. Ezzel eléri a célt, hogy a magyar nyelven olvasó kutató már e kötet ismeretében készülhet fel a helyszínen való kutatásra. Csak sajnálatos, hogy nem tudható meg innen az egyes nunciusi jelen­tések sorszáma, továbbá, hogy hiányzik több olyan nunciusi jelentés, amelyekre van utalás a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációja, a Vatikáni Államtitkárság már többször idézett Államközi Kapcsolatok - Második - Szekciója levéltárá­ban. Ez bizonyára a következő kötet feladata lesz. Az irodalomjegyzék Sági György munkája. A mutató részletezi a személy- és a helyneveket egyaránt. Elírás a bevezető egyik jegyzetében: XVI. oldal 24. jegy­zet: „a pápa 1987. december 22-én közölte”. Helyesen és értelemszerűen: nem 1987, hanem 1978. december 22-én közölte. Az irodalmi apparátus közlési mód­jában több pontatlanságot fedeztünk fel, amiből arra következtethetünk, hogy a 10 A nemzetközi gyakorlat sem egységes. Általunk ismert példákat véve: az amerikai nemzeti levéltár csakúgy, mint a brit nemzeti levéltár egyben a külügyi tárca iratanyagát is őrzi, viszont a francia és az olasz nem, utóbbiaknál a külügynek külön minisztériumi levéltára van, a fran­ciának ráadásul két helyen: egy teljesen újnak mondható, mert 2009-ben megnyitott, jól föl­szerelt központi levéltár Párizsban (La Courneuve-ben), és egy másik levéltár, amely az egyes misszió (konzulátusok, követségek, nagykövetségek) levéltárát őrzi a bretagne-i Nantes-ban. 11 „1922-1939 közötti iratanyaga 2011 nyaráig [sic!] a Vatikáni Titkos Levéltárban volt kutatható, ekkor azonban visszakerült az Államtitkárságra”. XXV. lap, 59. sz. jegyzet. - „Egyúttal meg­kezdtük az utódállamok nunciatúrái [...] valamint a fő döntéshozatali kuriális intézmény, a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációja levéltárának előzetes feltárását, mely 2010 őszétől [sic!] ismét a pápai Államtitkárságon kutatható és nem a Vatikáni Titkos Levéltár falai között.” XXXIX. lap. 12 Kérdésként az vetődhet föl, hogy az Államtitkárság elöljárói rövid néhány év tapasztalatai után miért jutottak arra az elhatározásra, hogy visszatérnek a saját olvasó működtetéséhez. 354

Next

/
Oldalképek
Tartalom