Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Irodalom
Irodalom követően több alkalommal is bemutatták.1 Visszhangját illetően a monográfia leginkább a történész szakma kereteiben keltett feltűnést: a három kötetet többnyire méltatták, de enyhébb-durvább kritikával is illették.1 2 A harmadik kötet, amely szervesen kapcsolódik a sorozathoz (a három kötetet kizárólag egyben lehet megvásárolni), időrendben 1867-től (gyakorlatilag 1848-tól) az 1989-90-es rendszerváltásig foglalja össze a régió történetét. A Bárdi Nándor és Pál Judit szerkesztésében megjelent munka a maga 860 oldalával a monográfia leg- vaskosabb kötete. Az érdemleges munkálatok 2011-2012 fordulóján kezdődtek el, így a harmadik köteten dolgozó kilenctagú szerzőgárda mindössze 3-4 év alatt állította össze az anyagot. Nem kevés esetben (főleg a 20. századot bemutató részeknél) fontos alapkutatásokat is beépítettek. Példaként említhető, hogy a régiót is érintő legutóbbi szintézis, az 1986-ban kiadott háromkötetes Erdély története mindössze egy rövid, alig pár oldalas fejezetben (Kitekintés, Erdély útja 1918 után címmel) mutatta be a korszakot. A Székelyföld-monográfia harmadik kötete ezzel szemben több száz oldalon keresztül taglalja az 1918 utáni eseményeket. A szerkesztők már a bevezetőben hangsúlyozzák - igencsak helyesen, a tisztánlátás kedvéért -, hogy a harmadik köteteiben tulajdonképpen egy „virtuális Székelyföld” történetéről olvashatunk Ugyanis a tárgyalt időszakban már megszűnt a rendi nemzetek szerinti rendszer, és az 1876-os közigazgatási reformot követően az addigi székely székek vármegyékbe szerveződtek. Az azt követő 150 évben pedig további területrendezési folyamatok zajlottak le, legutóbb az 1968-as ún. megyésítés. És már itt érdemes kiemelni pozitívumként, hogy a kötet Elekes Tibor által szerkesztett térképein mindig pontosan megjelenik a területrendezések előtti „történelmi” Székelyföld területe azon változásokkal együtt, amelyek az idők folyamán végbementek. így az olvasó tisztán látja, hogy mi az, ami alatt a „Székelyföldet” kell érteni, és ezt hogyan fedte le az éppen aktuális közigazgatási rendszer. Vagyis amíg 1876- ot követően Maros-Torda, Háromszék, Csík, Udvarhely és részben Torda-Aranyos vármegyét lehetett „Székelyföldként” definiálni, addig a szocializmus éveiben a Magyar Autonóm Tartományra, majd 1968-tól Maros, Hargita és Kovászna megyékre, napjainkban pedig leginkább az utóbbi kettőre kell gondolni. A harmadik kötet négy nagyobb egységet foglal magába. Ezek kronológiailag is meghatározzák a munka szerkezetét: a dualizmus kora, a két világháború közötti időszak, a „kis magyar világot” bemutató 1940-1944 közötti rövid intermezzo, valamint a rövid átmenet és a szocializmus évtizedei a rendszerváltás 1 Például Tusványoson: http://itthon.transindex.ro/?cikk=26130 (Letöltve: 2016. 10. 07.). Budapesten az MTA BTK-n mutatták be: http://www.tti.btk.mta.hu/esemenyek/konyvbemu- tato/2332-a-szekelyfold-tortenete-monografia-konyvbemutatoja.html (Utolsó letöltés: 2016. 10. 07.). Kolozsváron: http://kolozsvariradio.ro/2016/08/19/szekelyfold-tortenete-apro-reszle- tekbe-menoen/ (Utolsó letöltés: 2016. 10. 07.). 2 Fehér János kritikája az 1-2. kötetekről: http://fontesrerum.blogspot.ro/2016/08/kritikai- eszrevetelek-szekelyfold_14.html (Utolsó letöltés: 2016. 10. 07.) 341
