Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Irodalom
I ként fontosnak tartja a tudományos ismeretterjesztést. Ez ugyanis lehetőséget ad arra, hogy a történelem egyes fejezeteit, összefüggéseit (esetünkben a 20. század első felének fontosabb magyar, osztrák, német történelmi eseményeit) minél nagyobb közönség ismerje meg, az új kutatási eredmények minél szélesebb rétegekhez érjenek el. Mindezt történészi alapossággal, tudományos igényességgel, előítéletek nélkül, röviden, közérthető formában. A kötet tehát tudományos ismeretterjesztő céllal született meg, így elsősorban nem a szakmai közönségnek, hanem a történelem iránt érdeklődőknek szól. Éppen ez indokolta azt is, hogy a szerző a tanulmányokat nem látta el lábjegyzetekkel, és sem a felhasznált irodalom, sem a levéltári források nincsenek külön feltüntetve. Ennek ellenére az írások nagyon információgazdagok, ami azzal magyarázható, hogy a laikus olvasók számára az adott személyekre, eseményekre vonatkozóan sokkal több mindent el kell magyarázni, az események közötti összefüggéseket jobban ki kell domborítani. A szerző minden tanulmánynál történészi precizitással, a vonatkozó szak- irodalom, memoárirodalom, a korabeli sajtótermékek és levéltári források fel- használásával dolgozta fel a különböző témákat. A tanulmányok nem megjelenési és nem kronologikus sorrendet követnek, mivel négy nagy tematikus fejezetbe rendezte őket a szerző: Habsburgok és egyéb bécsi históriák, Perek és merényletek, Horthy-Magyarország, valamint A második világháború és előzményei. A feldolgozott témák széles skálájára, a magyar, a német, az osztrák történelmi események összefüggéseire, egymásra hatására a kötet borítója is reflektál, ugyanis a 20. század első felének három meghatározó politikai szereplője látható egymás mellett: Horthy Miklós, Adolf Hitler és Ferenc Ferdinánd. Emellett az egyes fejezetek, tanulmányok is sok esetben kapcsolódnak egymáshoz, összeérnek a különböző témák, így összetettebb képet kaphat az olvasó arról, miként kapcsolódhatnak össze a magyar és egyetemes történeti események. A szerző izgalmas, érdeklődésre számot tartó témákat keresett, amelyeket a legfrissebb szakirodalmi eredmények és az újonnan feltárt levéltári anyagok fel- használásával közérthető formában tett közzé. A múlttal, azon belül is a 20. századi történeti eseményekkel való szembenézés fontossága miatt gondolta úgy a szerző, hogy nemcsak a kutatási témájához szorosan kapcsolódó, hanem azon túlmutató, általa fontosnak tartott, vitákat kiváltó vagy a történettudomány előtt is máig tisztázatlan témákat választ. Utóbbi kategóriába sorolható például a leleplezett kémelhárító tiszt, Redl ezredes 1913-as öngyilkossága vagy az első világháborús szenvedésekért felelősnek tartott politikus, Tisza István elleni merénylet 1918-ban. Ezeknél a tanulmányoknál a szerző elismeri, hogy bizonyos történeti kérdésekre a történészek sem tudnak választ adni, de megmutatja azt, hogy a szakirodalom, a levéltári források alapján mit lehet tudni, mit lehet kideríteni. Mindezek mellett Fiziker nem félt a nehéz, olykor elhallgatott és ezáltal kevésbé ismert témák bemutatásától sem. Ilyen témához sorolható a második Irodalom 339
