Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Irodalom
Irodalom Albrecht Isbert egyelőre még rendezetlen hagyatéka. A Hofarchive kevésbé ismert, de a kötetben részletesen taglalt részei közül kiemelendők az Oberst- hofmarschallamt egyes sorozatai, a külügyminisztérium adminisztratív, közigazgatási jellegű iratanyaga (Administrative Registratur) és a külügyminisztérium által irányított konzulátusok levéltárai. Az ismertető leltár a HHStA jelenlegi felépítését követi a 2013. december 31-i állapot alapján, ahol a mintegy 200 állagból és fondból felépülő iratanyagot tizenegy nagyobb csoportba osztották. A kötet ez alapján veszi sorra az egyes nagyobb irategyütteseket, majd kisebb sorozatokat, alsorozatokat. Az egyes nagyobb csoportok ismertetése előtt részletes hivataltörténeti bevezetőt olvashatunk, amely eligazít az adott hivatal vagy gyűjtemény kialakulásáról, az iratok sorsáról, az azt kezelő hivatalnokok feladatairól vagy akár személyükről. Az irategységek (sorozatok-alsorozatok) esetében az ismertető leltár-műfaj klasszikus adatai mind megtalálhatók: a levéltári irategység címe, időköre, terjedelme, kutatási lehetőségek, segédletek, forráskiadások. Mindezek manapság már műfaji elvárások. Amiben e kötet ezeken túlmutat, az a számos hasznos, gyakorlati adat, amely megkönnyíti a kezdő tájékozódást a „távoli” anyagban. Különlegesen értékesek így a konkrét példák, sőt esetenként a magyarok érdeklődésére és figyelmére számot tartható irategyüttesek darabszintű felsorolása. A kötet e rejtett értékei azok, amelyek miatt feltehetően sokan fogják szabad estéjükön lapozgatni, olvasgatni „csak úgy” a könyvet, és merítenek ihletet és kutatási ötletet a soraiból. A kutatók tájékozódását tipográfiailag is segíti a kötet, az egyes irategyüttesek ismertetései hasonlóan épülnek fel, így azok könnyen követhetők, még akkor is, ha több oldalon keresztül tartanak. Az egyes ismertető részek végén olvashatók a nyomtatásban (magyar és német nyelven) elérhető további tájékoztatók (legtöbbször rövidítve), a segédletek és a feltárt anyagra vonatkozó publikációk (szakirodalom és forrásközlések, nem csupán a magyarul és németül, hanem például a Csehországban, Lengyelországban, Romániában és máshol megjelentek is). Az elérhető nyomtatott levéltári segédletek mellett a könyv megemlíti az elektronikusan elérhető adatbázisokat és az MNL OL Mikrofilmtárában Budapesten kutatható filmezett anyagot is, pontos filmtári dobozszámmal. A szerző tájékozottságát dicséri, hogy nem csak a tárgyalt bécsi irategységeket jellemzi, hanem külön utal a más állagban, más levéltárban (sőt más könyvtárakban) őrzött vonatkozó, esetleg az eredeti helyéről egykoron kiemelt iratanyagokra is. Különösen fontos ez a badeni levéltári egyezmény értelmében Magyarországnak kiszolgáltatott levéltári dokumentumok esetében. Fazekas István a figyelemfelkeltés céljából ténylegesen felkiáltójellel hívja fel az olvasó figyelmét arra, hogy az 1527 és 1918 közötti Habsburg, majd Osztrák-Magyar Monarchia részeként a Magyar Királyság története nem tanulmányozható csupán „féloldalasán”, az egyik levéltár állományának felhasználásával. 334
