Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Irodalom
Irodalom Másrészt, amellett, hogy a szakirodalmi anyaggyűjtést továbbvitte, a legjelentősebb változtatás a korábbihoz képest az volt, hogy itt immár a nyomtatott anyagon túlmenően a kiadatlan, kéziratos, levéltári forrásanyagot is figyelembe vette. Ezt követően azonban a munka elakadt. A több mint 20 évvel később újraindult vállalkozás első eredményeként 2000-ben napvilágot látott újabb kötet rövid előszavában Kosáry ennek okát részint a megfelelő kiadói háttér hiányában jelölte meg, részint pedig abban, hogy a munkálatok terhét meg szerette volna osztani valakivel. Annál is inkább, mivel - ahogy utólag megfogalmazta - „a politikai rendszer fokozatos lazulása következtében kezdett módja nyílni arra, hogy végre más, fontosnak ítélt témákról írjon tanulmányokat, monográfiákat.”'1 Kosáry itt arra célzott, hogy annak idején, felmérve a munka dimenzióit - amelynek valós körvonalai egyébként számára is menet közben formálódtak ki -, számot vetett azzal, miszerint az egyszemélyes vállalkozásként tovább nem folytatható. Arra viszont e visszatekintésében egyáltalán nem utalt, hogy éppen ezért 1971 elején a bibliográfiához támogatást kért a Történettudományi Intézettől és az Akadémiától, amelyet azonban nem kapott meg. Mindez ugyanakkor egyértelműen kiviláglik abból a Történettudományi Intézet kézirattárában fennmaradt dossziéból, amely Kosárynak az intézet vezetőségével folytatott akkori levélváltását, illetve az MTA II. osztályának küldött levelét tartalmazza.4 5 Kosáry ugyanis az 1970 őszére elkészült kötet megjelenését követően, 1971 elején valóban segítséget kért az intézet vezetőségétől a folytatáshoz. Pach Zsigmond Pálnak, az Intézet igazgatójának eljuttatott feljegyzése szerint ekkorra már a munka második, kb. 100 ívre tervezett kötete - amely az általános rész végét és az első hat időrendi fejezetet tartalmazná 1526-ig - 40-50 százalékban készen állt, és a még hiányzó részek anyaggyűjtése is nagyrészt befejeződött. Úgy számolt, hogy ez a kötet egy-másfél év alatt elkészíthető lenne, amennyiben a munkálatok felgyorsításához kapna egy állandó munkatársat az intézet fiatal dolgozói közül, aki teljes munkaidőben a bibliográfiával foglalkozna az irányítása alatt (elképzelése szerint úgy, hogy egy félév elteltével az illetőt egy másik munkatárs váltaná újabb félévnyi időtartamra). Emellett a munka felgyorsítása érdekében azt is kérte, hogy az intézet biztosítson egy évre 10 ezer forintot az anyag legépelésére. Cserébe felajánlotta, hogy az intézet 1969 elején alakult Bibliográfiai, Könyvtári és Dokumentációs osztálya részére átadja azt a tematikai struktúrát, amelyet az 1848 előtti történeti anyagra vonatkozóan kidolgozott, az anyaggyűjtés teljes cédulaanyagával együtt. Feltételül szabta ugyanakkor, hogy az osztály az általa kialakított rendszer szerint folytassa a továbbiakban - ahogy nevezte - a feudális kori anyag gyűjtését. Úgy tűnik azonban, hogy Kosáry rendszerének átvétele korántsem váltott ki lelkesedést az Incze Miklós által vezetett bibliográfiai csoportban, sőt e javaslat 4 Uő: Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. I. Általános rész... Előszó. 5 Történettudományi Intézet, Kézirattár, 1971/355. dosszié. 316
