Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Kozári Mónika: A Deák-párt és a Szabadelvű Párt vezető politikusainak viszonya a Habsburg-udvarral
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően 1857 májusában pedig a császári pár magyarországi körútja alkalmával az egész birodalomban kegyelemben részesültek a politikai elítéltek. Andrássy Gyula is ezt követően adta be hazatérési kérelmét.15 Tisza Kálmán politikai pályája azzal indult, hogy a református egyházban megörökölte apja után a világi gondnoki tisztséget, a nagyszalontai kerület főgondnoka lett. 1859-ben úgy lett országosan ismert, hogy fellépett a protestáns pátens ellen. Az első megnyilvánulásától kezdve szemben állt az udvarral, ellenzéki politikus volt. Tartotta a kapcsolatot az emigrációval, amelyhez nagybátyja, Teleki László révén kötődött. Utazott is összekötőként, járt Brüsszelben Jósika Miklóséknál, majd Zürichben találkozott Teleki Lászlóval. Kossuthról sosem volt jó véleménnyel. Tisza Kálmán nem volt forradalmár alkat, nem helyeselte a trónfosztást, és nem volt köztársaságpárti. Az abszolutista rezsim és a megtorlások természetesen ellenérzéssel töltötték el. Ezt az uralmi formát Magyarország elnyomásának tekintette. Nem azt kifogásolta azonban, hogy Habsburg-uralkodó ül a trónon, hanem azt, hogy V. Ferdinánd lemondása Magyarország szempontjából nem volt szabályos, a Ferenc Károlyé sem, így Ferenc József uralma Magyarországon illegitim. Illegitim abból a szempontból is, hogy nincs megkoronázva, a magyar trónon pedig az ország törvényei szerint csak megkoronázott király ülhet, aki a magyar alkotmányra letette az esküt. Ahhoz nem kellett ellenzékinek sem lenni, hogy valakinek ez legyen az álláspontja. Deák is így gondolkodott. Tisza Kálmán a parlamenti politizálást is ellenzékben kezdte, a Teleki László által vezetett határozati pártban. A párt éppen arról kapta a nevét, hogy nem kívánt Ferenc Józsefhez feliratot intézni, mert nem tekintette törvényes uralkodónak, így nem a felirati formát választotta, hanem a határozatit, ugyanezen ok miatt. Ez erélyes, demonstratív ellenzéki politikának számított. Az udvar tudta, hogy Tisza Kálmánnak milyen volt a politikai pályakezdete. Valószínűleg arról is tudomásuk volt, hogy kapcsolatban áll az emigrációval. A protestáns pátens elleni fellépése nyilvános volt, attól fogva figyelemmel kisérték a működését. Volt nála házkutatás. Arra a kérdésre, hogy vannak-e a házban izgató iratok, azt válaszolta: „csak egy”, és felmutatta a protestáns pátenst. Az országgyűlési szereplését is ismerték az udvarban. Az teljesen nyilvánvaló volt, hogy Tisza Kálmánnal mint udvarhű személlyel, politikájuk támogatójával nem számolhatnak. Viszont Teleki László halála után, amikor Tisza Kálmán lett a határozati párt vezére, egyre több jelét adta annak, hogy nem folytatja az emigráció politikáját, Teleki radikális irányvonalát sem követi, és egyre jobban közeledik Deákhoz. 1861-ben, amikor megszervezték, hogy a határozati párt javaslatát az országgyűlés nagyon kicsi különbséggel leszavazza - meg kellett szervezni, különben a határozati javaslat győzött volna -, azt híresztelték, hogy Tisza Kálmán nem tudott az Uo. 42. o. 30
