Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Műhely - Ungváry Krisztián: Karl Pfeffer-Wildenbruch, Budapest és a kitüntetések...
I két a parancsnokuknak való alárendeltségtől!« A tiszt azonban kitartott az álláspontja mellett. Végül meglett a hozzájárulás, Pfejfer ott mindjárt egy cetlire lejegyezte a tőle követelt parancsot. Majd egy négy fős parlamenter küldöttség alakult. Tagjai voltak: a német foglyok közül a már említett repülőtiszten kívül egy főhadnagy és tőlünk egy főhadnagy (a nevére nem emlékszem) és e sorok szerzője. A csoportunkba sorolt németeknek mindenekelőtt enni adtunk és fehér karszalagokat is kaptak, s elindultunk a kórházhoz. Egy széles, hosszú, egyenes úton mentünk, amelyet fák öveztek, és teli volt az éjszakai ütközet nyomaival: mindenütt és az útpadkán is szerteszét töltényhüvelyek, német sisakok, gázálarcok, egyéb hadieszközök, német katonák holttestei. Kívülről a mi kis menetünk feltehetően nem volt hétköznapi látvány, tarka volt. Az bizonyos, hogy a szembejövő harcosaink mellénk érve mindig megtorpantak, és csak kíváncsian bámultak ránk, s nem hitték el, hogy ilyesmi lehet: szovjet és német tisztek mennek együtt és békésen. Ráadásul hova? - az arcvonalhoz. Különösen vonzotta a tekinteteket az alacsony termetű, fekete hajú, szinte szökdelő repülőtiszt, akinek fekete köpenye tele volt aggatva hitlerista érdemrendekkel és érmekkel. Csoportunk félúton lehetett a kórházhoz, amikor a csatazaj észrevehetően kezdett elcsitulni. Először az ágyúlövések maradtak abba, azután egyre ritkábbak lettek a puska- és gépfegyverlövések. Majd elhangzott egy távoli, magányos lövés. Az utolsó német ellenállási góc elesett a városban, amint azt megtudtuk a szembejövő katonáinktól.’’3' Pfeffer-Wildenbruch elfogásának kérdése nem csak néhány alacsonyabb rendfokozatú tiszt között generált vitát. Az ügy egészen a 2. és 3. Ukrán Front parancsnokáig eljutott. Ismerve a szovjet háborús irodalom rendkívüli szemérmességét saját ügyeik tárgyalásában, kifejezetten figyelemre méltó, hogy Vladimir Tolubko, a Szovjetunió rakétacsapatainak marsallja 1979-ben a következőket jelentette meg a mesteréről, Nyegyelin marsaiból írt monográfiájában: „A 17. légihadsereg parancsnoka, Szugyec marsall emlékezett arra, hogy a budapesti garnizon felszámolásakor történt egy incidens, amelyben F. I. Tolbuhin marsall és R. J. Malinovszkij marsall kapott össze. 1945. február 13-án Malinovszkij jelentette a Sztavkának [azaz a szovjet fegyveres erők főparancsnokságának - U. K.] Budapest bevételét. De úgy fogalmazott, hogy a városban még 16-20 ezer német és magyar katona áll ellen. Másnap a 17. légihadsereg egyik légvédelmi ezredének a parancsnoka, akinek alakulatát a Budapesten maradt, bekerített szórványegységekkel való harcokra vezényeltek ide, telefonon felhívta a légihadsereg parancsnokát, és ezt jelentette neki: Parancsnok elvtárs, szétvertünk egy jelentős fasiszta egységet. Elfogtunk egy altábornagyot, vele több más tábornokot és tisztet. Mi a parancs, mi legyen velük? Hova vigyük őket? 31 Karl Pfeffer-Wildenbruch, Budapest és a kitüntetések... 31 http://kunstkamera.ru/images/history/65/pdf/novikov.pdf (Utolsó letöltés: 2016. december 5.) 267
