Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Műhely - Tóth Krisztina: Két uralkodói oklevél a 13. századból
I huszonegy nemessel esküt kell tenniük december 14-én a budai káptalan előtt állításuk bizonyítására.19 Az eskü letételéről szóló oklevél eredeti példánya nem maradt fenn, csak egy 19. század végén készült regeszta tudósít róla. Eszerint a felperesek megjelentek az eskü letételére, de az alperes Pető tiltakozott néhány szomszéd birtokos személye ellen azt állítván, hogy azok nem birtokosok. Az esküt ennek ellenére letették a felperesek, bár ezután igazolniuk kellett, hogy a szóban forgó szomszédok valóban szomszéd birtokosok-e.20 Mindezek után már csak a per lezárásáról van tudomásunk. 1334. július 16- án Pál országbíró úgy ítélt, hogy a szóban forgó vitás birtokrész Benedek fia Pető allovászmestert illeti.21 Az ítélettel azonban a történetnek korántsem szakadt vége. A rossz szomszédság, a viták és nézeteltérések továbbra is megmaradtak a két fél között, ezek néha tettlegességig, sőt gyilkosságig fajultak. A felperes Miklós 1332-ben említett halálfélelme tehát egyáltalán nem volt alaptalan. Végül ugyan nem ő, hanem anyai nagybátyja esett áldozatul a birtokvitának. A csetepatéban Pető egyik fia is megsérült. Az ügyet azután 1358. február 21-én sikerült lezárni a két fél megegyezésével. A felperesek részéről Miklós és anyja, Klára volt jelen, az alperesek részéről pedig Pető özvegye és fiai, János és Fábián. A felperesek elismerték, hogy Markep földje valóban Petőt és utódait illeti, ezért cserébe az alperesek hat márka vérdíjat fizettek Miklós anyai nagybátya haláláért, és nem követeltek semmit a rajtuk ejtett sebekért és sérelmekért.22 A IV. Béla által megadományozott Tamás fia Benche utódai 1389-ben magtalanul kihaltak. Pribeli birtokrészüket 1389-ben Zsigmond király Vezekényi Danch Miklósnak és Tomboldnak adományozta.23 A birtokba iktatás során azonban Pribeli Miklós fia, János ellentmondott, és a pereskedés újra elkezdődött. A több évig tartó per, amelyben újra sor került IV. Béla oklevelének bemutatására, végül a felek közös megegyezésével 1430-ban zárult le.24 IV. Béla oklevele tehát a 14. és 15. században zajló perek folyamán több alkalommal is előkerült. Utoljára 1392-ben bukkant fel, amikor Pribeli Miklós fia, János bemutatta azt Kaplai János országbíró előtt. A per folyamán tartalmi átírás készült az oklevélről, amely leírta, hogy IV. Béla 1264-ben állította ki az oklevelet, és a Tamás fia Benche részére történt adomány beiktatását, valamint a határok leírását Mihály zólyomi ispán végezte el. Béla király oklevelét 1272. február Két uralkodói oklevél a 13. századból 19 MNL OL, DL 69214. Regesztája: AOkl. XVII. 466. sz. 20 ifp Kubinyi Ferenc: Oklevelek kivonatban. Új Magyar Múzeum IX. (1859) I. 90. (1340. évi dátummal.) Ez alapján készült regeszta: AOkl. XXIV. 58. sz. 21 Balassa 88. sz. 22 MNL OL, DL 41335. Kiadása: Anjoukon okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis I-VII. Szerk.: Nagy Imre - Tasnádi Nagy Gyula. Budapest, 1878-1920, VII. 49-52. o. (A továbbiakban: AO). 23 Balassa 187. sz. 24 Uo. 202. sz., 291. sz. 213
