Levéltári Közlemények, 87. (2016)
1956 - Levéltár és egyház a forradalomban - Völgyei Zoltán: Dr. Kovács Béla levéltáros életpályája és 1956-os tevékenysége
I sára engedékenynek mutatkozott. A helyi vezetők fogadták a tüntetők főként egyetemistákból és néhány fiatal oktatóból álló küldöttségét. „Leültünk a nagy tanácskozóasztal egyik oldalára, a másik oldalán pedig ők, a megyei pártbizottság tikára és helyettes titkára, a városi pártbizottság titkára és helyettes tikára, a megyei tanács elnöke és a városi tanács elnöke és még ketten, az államvédelem két magas rangú tisztje foglalt ott helyet a fogadóbizottságban, mi pedig a tárgyalóbizottságot képviseltük emitt. így kezdődött a tárgyalás dél körül...” - idézte fel az események egyik szervezője, Székelyhídi Ágoston a történteket.58 Komócsinék beleegyeztek a Néplap különkiadásába is, ami a 20 pontos követeléssel meg is jelent a kora esti órákban a forradalom szabad sajtójának első termékeként.59 Kovács Béla így idézi fel aznapi élményeit: „23-án délelőtt halljuk, hogy jönnek az egyetemisták, sorban, énekelnek, Kossuth- és egyéb nótákat, bevonulnak a Nagytemplom előtti térre, a Kossuth szobor előtt. [...] ott voltunk úgy kétezer ember. Onnan aztán lementünk a pártszékház elé, a tömeg nőtt, jöttek a munkások is, és sokáig tárgyaltak a vezetőséggel, hogy engedjék kinyomtatni a 20 pontot. [... ] tulajdonképpen itt Debrecenben indult meg a fölvonulás időrendben az országban először. Debrecenben volt az első szabad sajtó, Debrecenben voltak az első áldozatok. [... ] Hat óra után a színház és a rendőrség közötti részen történt. [... ] három halott volt [...] az ávósok lőttek bele. [...] ott voltam én is a rendőrségnél”60 A szervezkedő diákok és a helyi pártvezetés megállapodása értelmében október 26-án délután a tanácsteremben gyűltek össze a pártbizottság vezetői, a diákok képviselői, a katonai alakulatok és az üzemi munkástanácsok küldöttei, mintegy két-háromszáz fő. A városháza előtt, a főutcán néhány ezer fős tömeg kísérte figyelemmel az eseményeket. A már-már fejetlenségbe torkolló viták után a tanácskozás elfogadta Für Lajos egyetemi tanársegéd javaslatát, miszerint a bizottmány - a párizsi kommün mintájára - elnökségre, titkárságra és szekciókra tagolódjon.61 Kovács Béla október 26-án szinte véletlenszerűen került bele az akkor megalakuló forradalmi bizottmányba: „jön 26-a, akkor mentem haza négy óra tájt, látom, a nagy tömeg ott van, kiabálnak, sikoltoznak, hogy jönnek az oroszok [...]. És a Kossuth utca és a Piac utca sarkán jön egy tank [...] a Széchenyin egy hisztis nő kiabált, ne engedjük őket Budapestre, menjünk, akadályozzuk meg, feküdjünk a tankok elé. [...] úgyhogy alig lehetett onnan elrángatni, nagyon veszélyes volt a helyzet.”62 Ezalatt a városházán már folyt a tanácskozás és a jelöltállítás a megDr. Kovács Béla levéltáros életpályája és 1956-os tevékenysége 58 59 60 61 62 Székelyhídi Ágoston (1933-2010) tanár, író, publicista. Az 1956. október 23-i debreceni egyetemista tüntetés egyik szervezője, majd a Debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmány tagja. Interjú Székelyhídi Ágostonnal. Készítette Valuch Tibor, 1992, 10 ív. OHA, 486. sz. interjú. Néplap, 1956. október 23. Különkiadás. Vö. Völgyesi: i. m. 10. o. OHA-interjú 49-51. o. Völgyesi: i. m. 29. o. A forradalmi bizottmány megválasztásához lásd még Filep: i. m. 37-57. o. Valuch Tibor: Hajdú-Bihar megye. In Szakolczai Attila - Á. Varga László (szerk.): A vidék forradalma. 1. köt. 1956-os Intézet - Budapest Főváros Levéltára, Budapest, 2003, 243-244. o. OHA-interjú 51. o. 179
