Levéltári Közlemények, 87. (2016)
1956 - Levéltár és egyház a forradalomban - Völgyei Zoltán: Dr. Kovács Béla levéltáros életpályája és 1956-os tevékenysége
1 „Két hullámban a Kisgazdapárt legveszélyesebb embereit kizárták egymás után. Na, engem az a megtiszteltetés ért Rákosi részéről, hogy engem nem kizártak, engem bezártak.” - mondja ironikusan Kovács Béla.47 A pártállami rendszer kialakulása idején, 1948 áprilisában izgatás gyanújával a politikai rendőrség letartóztatta,48 majd népellenes bűntett vádjával perbe fogták. A büntetőeljárás kiindulópontja egy újságcikk volt, ami szerint a háború előtt a debreceni Turul Szövetség tagja, sőt vezetője volt, a vezetése alatt álló gimnáziumban pedig fasiszta írók darabjait adják elő.49 Ezenkívül szovjetellenességgel vádolták, ugyanis állítólag gyalázta a Szovjetuniót, sőt visszaemlékezése szerint még az is szerepelt a bűnlajstromán, hogy az ifjúsági parlamentben azt a kijelentést tette, miszerint „aki ma megmondja az igazat, annak betörik a fejét.” így idézi fel az ügyésszel a bírósági tárgyaláson folytatott szóváltását: Lehet-e valakit bűnvádi eljárás alá vonni azért, ha igazat mond? - Nem lehet. Na, mondom, két esetvariáció van: Vagy igaz, amit mondtam, hogy kérem, betörik a fejét valakinek és ezért nem lehet bűnvádi eljárás. Ha nem igaz, hogy ezért betörik a fejét valakinek, akkor hogy lehet vád ellenem? Hát erre aztán összenéztek. Minden tárgyaláson más ügyész volt, összesen öt ügyészem.”50 Végül hosszas procedúra után egy év börtönre ítélték, amit az előzetes fogva tartása alatt a megyei börtönben már letöltött, így 1949-ben az ítélet kihirdetése után ki is szabadult: „mindig húzták a dolgot, újabb vád, szóval szörnyű cirkusz volt. [...] megkaptam az értesítést a holnapi tárgyalásról azzal, hogy a büntetést kitöltöttnek fogják venni, mert már meg nem történtté nem lehet tenni, kitöltöttnek veszik, az ügyész nem fog fellebbezni, én se fellebbezzek. Mert ha én fellebbezek, az ügyész hivatalból köteles fellebbezni, és most jön a lényeg: az ÁVÓ visszakér internálás céljából, mert szervezőképessége és tömegekre gyakorolt hatásánál fogva a puszta jelenléte is veszedelmes.”5' Szabadlábra került, de büntetett előélete miatt nem kapott munkát a közszolgálatban. Ugyanakkor tartott tőle, hogy közveszélyes munkakerülés címén internálják, mivel a korabeli belügyi rendelkezés alapján ez vár rá, ha nyolc napon belül nem helyezkedik el. Végül a debreceni kistemplomi gyülekezetnél egyházi pénzbeszedőként alkalmazták a létező legkisebb, 150 forintos fizetéssel, ami szerinte csak arra volt jó, hogy biztosított legyen az SZTK-nál és elkerülje az internálást. Ebből a szempontból még szerencséje, hogy nem volt gyereke, s nem kellett gyerekek eltartásáról gondoskodnia, mert ahhoz nem volt elegendő ez a jövedelem. Szabadulása után 1956-ig végig rendőri felügyelet alatt tartották.52 Közel egy év múlva, 1950 áprilisától alkalmazta kisegítő munkaerőként a debreceni református kollégium levéltára, ahol az egyházkerületi levéltári anyag renDr. Kovács Béla levéltáros életpályája és 1956-os tevékenysége 47 Uo. 37. o. 48 HM HIM HL B258/1957. 49 Uo. 59 OHA-interjú 39. o. 51 Uo. 42-43. o. 52 Uo. 45. o. 177
