Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Cieger András: Legitimációs problémák az 1867. évi osztrák-magyar kiegyezésben
I politikusa sérelmezte azt az alkotmányos kényszerhelyzetet, amely 1867-ben előállt, mégis a liberálisok a kiegyezés előnyeit hangsúlyozták. Álláspontjuk szerint a Königgrátznél szertefoszlott birodalmi álmokért cserébe Ausztria alkotmányt és felelős kormányt kapott. Leopold Mende vigasztalásul azt is kiemelte beszédében, hogy a magyarok is komoly jogaikat adták fel a dualizmusért: „A birodalmi tanács kénytelen a valóságos viszonyok kényszerének engedni. Vigasztaló benne, hogy a magyarok is kénytelenek voltak engedni bizonyos kényszernek. Könnyedén ők sem szánhatták reá magukat, hogy elvonjanak országgyűlésök hatáskörétől hadseregre, pénzügyekre, külügyekre vonatkozó jogokat. Ők sem tekintik e törvényt minden tökéletesség alphájának és Omegájának, noli me tange- rének. A magyarok nagy darabját adták föl a külön jogoknak, s ez nekik fáj, de mégis megtették az egész haza fönntartásának javára. De bármilyen fogyatékosnak látszassék is a forma, amelyben a törvényjavaslat az alkotmányos közösséget kifejezésre juttatja, nem szabad szemet hunyni előle, hogy benne az osztrák államéletnek hosszú, igen hosszú létezése óta legelőször arat diadalt az alkotmányos közösségnek a gondolata.”'0 Moritz Kaiserfeld szerint az alkotmányosság útjára lépett Ausztria „számot tarthat Európa művelt népeinek rokonszenvére”, a kompromisz- szum és a békés viszonyok révén elkerülheti „nehogy az absolutismus vagy a fölbomlás és velők a nemzeti és a politikai halál legyen a tusának a vége”.11 Az új politikai rendszer védelmet ígért az uralkodói abszolutizmus és a tartományi partikularizmussal szemben, valamint biztosította a német hegemóniát Ausztriában, gyakorlati oldalról pedig az államcsőd elkerülését. Ma már a hazai történettudomány is alapvetően a kiegyezés pozitív hatásait hangsúlyozza Magyarország gazdasági fejlődésében.* 11 12 * Legitimációs problémák az 1867. évi osztrák-magyar kiegyezésben A kiegyezés morális igazolása Az alkotmányos alkudozás és a számos racionális érv azonban nem volt elegendő az új rendszer teljes legitimálásához. Elsősorban Magyarországon nem. Közismert ugyanis, hogy az emigrációban élő, de nagy népszerűségnek örvendő Kossuth Lajos morálisan kétségbe vonta a kiegyezés jogosságát. Deákot a nemzet elárulásával, az 1848-as vívmányok feladásával vádolta meg. Véleménye szerint hamisak a legitimáló elvek, álalkotmányosság létezik csak Magyarországon és Ausztriában, amely tartós nyugalmat nem, csupán széthúzást és újabb ellenségeskedést hoz a birodalom népeire. Kossuth épp a kiegyezés megkötésében Mende 1867. november 12-i képviselőházi beszédét lásd DFB V. 287. o. 11 Kaiserfeld 1867. november 13-i képviselőházi beszédét lásd DFB V. 304-305. o. 12 Lásd például Katus László: Az Osztrák-Magyar Monarchia közös piaca; Kövér György: Az Osztrák-Magyar Monarchia gazdasági teljesítménye. In A Monarchia kora ma. Szerk. Gerő András. Új Mandátum, Budapest, 2007, 22-43. és 44-72. o. 11
