Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Pusztulás - újjáépítés - Keresztes Csaba: Az Országos Levéltár Budapest ostromában és a levéltár helyreállítása
Pusztulás - újjáépítés a halálozási arány magasra emelkedett. Ráadásul az éjszaka közepén a kitörést megkísérlő katonák egy része visszaözönlött a Várba, és közülük sokan a levéltár épületébe igyekeztek bejutni. Rendőri erők híján az épületben maradt levéltárosok vették át a kapuk őrizetét, és a bejáratnál a visszatérő katonákat „jó szóval” igyekeztek rávenni fegyvereik leadására. A levéltárosok joggal féltek attól, hogy a hamarosan megérkező szovjetek, ha fegyveres katonákat látnak, ismét tűz alá veszik az épületet. A katonák többsége leadta a fegyverét, bár voltak, akik nehezen voltak erre rábírhatóak. „A csalódottság és a kétségbeesés között ingadoztak. Lassankint azonban a teljes testi kimerülés és a nyomában jelentkező letargia vett erőt rajtuk. Ebben a lelkiállapotban aztán már maguk dobták el fegyvereiket. ” Ezt követően a levéltárra kikerült a fehér zászló.3' Február 12-ének délelőttjén alig lehetett élő embert látni a Vár körül. Az üldözés a budai hegyekben folyt, a szovjetek is kiürítették a belső kerületeket. Délután jelentek meg az első szovjet katonák, akik végigjárták az épületet, a járni képes sebesülteket elszállították, azonban a fekvő, mozgásképtelen sebesülteket ott hagyták. A kórház és a súlyos sebesültek gondja sokáig nem oldódott meg: a szovjetek a fekvő sebesültekkel továbbra sem törődtek, azok több napon át (!) feküdtek magatehetetlenül. A halálozási arány óriási lett, amelyet tovább növelt az, hogy a szovjetek az áramellátást is megszüntették. Végül a levéltár vezetősége kereste meg a budapesti szovjet egészség- ügyi parancsnokságot, amely először élelemmel látta el a hosszú időn át éhező, de még életben maradt sebesülteket, majd később elszállíttatták őket. Az utolsó sebesült március 1-jén (!) hagyta el a levéltárat. Ezt követően a már oszlásnak indult holttestek elszállítását szervezték meg.* 32 A harcok elülte és a kórház-probléma megoldása után kissé biztosabb helyzetbe került az intézmény és személyzete. A szovjet csapatok által megszállt Budapesten azonban csak lassan normalizálódtak a viszonyok. A rablástól, fosztogatástól továbbra is tartani kellett, és az emberek mindennapi élete is veszélyben forgott.33 Szerencsére a levéltárba sem ekkor, sem később nem szállásoltak el szovjet katonaságot, sőt 1945. február 16-án Csernisov34 tábornok, Budapest szovjet városparancsnoka saját kezűleg írt egy, az épület kapujára kifüggesztett hirdetményt, amely megtiltotta az idegeneknek a belépést.35 3' Jánossy: i. m. 9-10. o. 32 Uo. 10-11. o.- ~ Lásd erre L. Balogh Béni (szerk.): „Törvényes” megszállás. Szovjet csapatok Magyarországon 1944-1947 között. Budapest, 2015, Magyar Nemzeti Levéltár. 3^ Csernisov (?-?), katonatiszt. Budapest szovjet katonai parancsnoka 1945-ben. 33 MNL OL Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Felsőoktatási és tudományos főosztály (a továbbiakban: XIX-I-l-h) 68. tétel-O-1424—1945. (33. doboz). 94
