Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Átmenet és újrakezdés - Csonka Laura: A Magyar Kommunista Párt tevékenysége a buchenwaldi koncentrációs táborban
Átmenet és újrakezdés ellenségeit internálták, így leginkább német politikai foglyokat (szociáldemokrata, kommunista, náciellenes politikusokat). Az ún. Kristályéjszaka és a Harmadik Birodalom területi hódításai után már zsidó és más nemzetiségű politikai foglyokat is szállítottak a táborba. Rajtuk kívül visszaeső bűnözők, Jehova tanúi, romák, munkakerülők és német katonaszökevények is kerültek a foglyok közé.2 Buchenwaldban a politikai foglyok jelenlétéből adódóan erős volt a földalatti ellenállási mozgalom, más néven a Nemzetközi Tábor Bizottság (a továbbiakban: NTB), mely 1938-1939 folyamán alakult meg, és kezdettől a kommunisták irányítása alatt állt. A tábor működése során fokozatosan létrejött egy belső egyezmény a tábort irányító SS és a földalatti mozgalom mag- vát adó kommunista politikai foglyok között. Ahogy Kallós Miklós, későbbi szociológus, egyetemi tanár egy vele készült életinterjúban elmondta: „Az SS azt mondta [a kommunista foglyoknak — Cs. L.]: Ha ti rendet biztosítotok a táborban, és az összes olyan rendeletünket betartjátok, mint például, hogy holnap jelenjen meg dolgozni, fölsorakozva háromezer ember stb., akkor a kezetekbe helyezzük a tábor vezetését. ”3 Leginkább a német, belga és francia politikai foglyok töltötték be a kulcspozíciókat a tábori adminisztrációban. Ok voltak azok, akik biztosították a rendet a táborban, próbáltak javítani az ott uralkodó körülményeken, és hatásosan szabotálták, gátolták a német rendeletek egy részének végrehajtását. A táborba deportált személyeken is igyekeztek segíteni; mivel a tábori adminisztrációt vezetve el tudták intézni, hogy kik kerüljenek kórházba, a gyerekeket, fiatalokat könnyebb munkára osztották be, de azt is meg tudták tenni, hogy a táborból induló ún. haláltranszportokból egyeseket kivettek és idegen, korábban elhunyt foglyok nevén szerepeltették őket tovább a nyilvántartásban. Ezzel nagyon sok személy, leginkább gyerek és fiatal életét mentették meg. Emellett az újonnan érkezett szállítmányokban kommunista, szociáldemokrata és szocialista elvtársakat kerestek, akiket be lehetett vonni a földalatti mozgalomba.4 Az ellenállás ezen irányú tevékenységét a világháború után sokan bírálták, mivel gyakran az SS elveinek ismeretében a fiatalokat, életerőseket mentették meg, és az eleve menthetetlennek tartott zsidókat áldozták fel és küldték a legrosszabb munkahelyekre. Ahogy Kallós Miklós is megfogalmazta: „Milyen jogon döntheti el valaki, egy lágerbeli tisztséget betöltő személy, ki maradjon életben, és kinek kell elpusztulnia? Milyen jogon döntötték el, hogy én egy biztonságosabb 2 http://www.ushmm.org/wlc/en/article.php?ModuleId= 10005198 (Utolsó letöltés ideje: 2015. július 17.) Eletinterjú Kallós Miklóssal, http://www.centropa.org/hu/biography/kallos-miklos (Utolsó letöltés ideje: 2015. augusztus 1.) 4 PSzL 677. f. 9. cs. 1. őe. 7. 72
