Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Átmenet és újrakezdés - Ignácz Károly: A katasztrófa és az újrakezdés időszaka - Budapest 1945-ben
Átmenet és újrakezdés [...] a teljes, feltétlen pusztulás” — írta le Márai Sándor 1945. márciusi budai sétáját a Filatorigáttól a krisztinavárosi lakásának romjáig.50 Mindez azt eredményezte, hogy „az ostrom befejezése után Budapest lakosságának nagy része mintegy megbolygatott hangyaboly vándorolt a városon belül annak egyik részéből a másikba. Sok család igyekezett elpusztult, tönkrement otthona helyett új otthont magának szerezni, sok család régi otthonába tért vissza, melyet vagy a zsidórendeletek folytán kényszerült elhagyni, vagy amelyet a bombázásoktól, illetve az ostromtól való félelemből hagyott el. ”51 Március végétől július végéig hivatalosan több mint 120 ezer fő változtatott lakást Budapesten belül, akiknek a fele azonban ugyanabban a kerületben maradt, ahol korábban is lakott. Nemcsak a belső, hanem a külső vándorlás is jelentős volt: a fenti négy hónap alatt 155 ezren érkeztek a fővárosba (visszatérők, menekültek, az új vezető réteg, fiatalok), míg 51 ezren hagyták el azt (élelmiszer- és lakásínség, vagy egyéb okok miatt). Azaz hamar megindult az ostromban megfogyatkozott budapesti népesség növekedése; ez azonban fokozta a túlzsúfoltságot is, miközben már a márciusi felmérés szerint 50 ezer lakásra lett volna szükség ahhoz, hogy mindenkinek legyen otthona.52 A lakáskérdés tehát azonnali megoldásokat igényelt, miközben az ezzel foglalkozó hivatalok fokozatosan szerveződtek újra. így a BNB csak általános ajánlást tudott megfogalmazni a főváros lakói számára január közepén: „Irányvonalként közöljük, hogy az összes zsidótörvényeket hatályon kívül helyeztük. Ugyanakkor felhívjuk mind a zsidó mind a keresztény érdekeltek figyelmét arra, hogy vitás esetekben, főként lakáskérdésekben keressék a békés megegyezés útját. Utcára tenni, vagy utcán hagyni lakót senki sincsen joga! Az erőszakoskodók ellen eljárunk és a vitás kérdéseket feltétlenül ellenük döntjük el. ”53 Az átmeneti időszakban a lakossági használatbavétel így elfogadottnak számított, ahogy az is, hogy helyi szervek, például kerületi rendőrkapitányságok ház- és tömbmegbízottak helyeztek el családokat lakásokban, vagy adtak engedélyt a beköltözésre. A polgármester március 12-i rendeleté alapján aztán a hó végétől elindult a hivatalos hatósági lakáskiutalás, amelyet előbb a kerületi elöljáró és másodfokon a polgármester, majd júniustól a kerületi, illetve a központi lakáshivatal intézett. Ez utóbbiak hamarosan a főváros közigazgatásának egyik legjobban igénybevett hivatalai lettek.-’O Sipos - Donáth: i. m. 247-249. o. 5' Török: i. m. 142. o. 52 Uo. 144-146. o.; Nagy Ágnes: Harc a lakáshivatalban. Politikai átalakulás és mindennapi érdekérvényesítés a fővárosban, 1945-1953. Budapest, 2013, Korall, 95. o. A március 25-i statisztikai összeírás szerint 833 ezer fő élt Budapesten, július végén már 100 ezerrel többen voltak, majd 1945 végén újra meghaladta a lakosságszám az egymillió főt. 53 Gáspár - Halasi: i. m. 18. o. A BNB a zsidótörvények eltörlése ügyében is előbb hozott határozatot, mint a kormány, utóbbi a rendeletét csak február 6-án alkotta meg. 46
