Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Irodalom - Kegyencekből fegyencek (Rigó Róbert: Elitváltások évtizede Kecskeméten) Magos Gergely
Irodalom része Nyugatra távozott, a Kecskeméten maradt vagy oda visszatért személyeket pedig népbíróság elé állították. A népbíróságok működése egyszerre volt eszköze a háborús bűnösök elszámoltatásának és a kommunista hatalomátvételnek, a politikai ellenfelek ellehetetlenítésének. A kecskeméti rendőrség minden létező eszközzel, a jogsértésektől sem riadva vissza, segítette a kommunista pártot politikai céljainak elérésében. Az ötödik fejezet témája a B-listázás és az 1947. évi választások során bekövetkező két, kisebb mértékű elitváltás, amelyek tovább erősítették a kommunisták befolyását Kecskeméten. A hatodik fejezet mutatja be a fordulat évét. Ekkor következett be az ötödik elitváltás, amellyel kiteljesedett a kommunista hatalomátvétel. Ekkor dőlt el végleg a függőben lévő elhagyott javak sorsa is, amely javak a kiépülő új államhatalom és a kommunisták céljait támogató szervezetek és személyek birtokába kerültek. Ez a tíz év azért érdemel kiemelt figyelmet, mert ekkor szakadt meg az intenzív mezőgazdasági kultúrára épülő szerves társadalomfejődés, mely a homokvárost, Kecskemétet addig sikeressé tette. A német majd szovjet megszállás következményeit nem sikerült elkerülni. Az elit ebben a folyamatban maga is szenvedő fél volt, érdemi ellenállást nem fejtett, nem fejthetett ki. A kötettel kapcsolatos előzetes várakozásom az volt, hogy a szerző az elitkutatások hagyományához csatlakozva, melyet maga is részletesen ismertet a bevezetőben, szociológiai szempontból is elemzi az eliten belül bekövetkezett változásokat. Az elittagokat bemutató táblázatokkal (53-56., 285-289., 339-342., 369-370. o.) kapcsolatos elemzések azonban nem elég mélyek, az olvasó többnyire magára van hagyva az adatok elemezgetésével, bogarászga- tásával. Az elit összetételében bekövetkező változások megértéséhez kevés támpontot kapunk a szerzőtől. A másik probléma, hogy a szerző - néhány általános szempont ismertetésétől eltekintve (51-52. o.) - nagyrészt homályban hagyja az elit kiválasztásának szempontjait. A táblázatokból jól látható, hogy a kiválasztottak közé bekerültek a politikai, gazdasági és kulturális elit tagjai, de a fogalom operacionalizálása mintha elmaradt volna. Az elitkutatások leggyakrabban használt eljárása, hogy az intézményesült uralmi pozíciókat határozzuk meg, és elkészítjük ezen pozíciók archontológiáját. Természetesen ez sem egyszerű feladat, hiszen maguk az intézményes pozíciók is folyton változnak, különösen egy ilyen zűrzavaros időszakban. Az az olvasó érzése, hogy a Kecskemét történetét jól ismerő szerző több esetben is teret engedett szubjektív szempontjainak, ismereteinek az elit tagjainak összeállításakor. így azonban ellentmondásos megoldások születtek. Rigó általános elvként rögzíti, hogy „ a város meghatározó hatalmi, irányító pozícióit betöltő személyeket vizsgáltam (országgyűlési képviselők, főispán, polgármester). ” (51. o.) Nem sokkal később viszont azt írja, hogy a „helyi elitbe nem számítottam bele azokat a személyeket, akik az országos elit tagjaivá váltak. ” 370
