Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Irodalom - Oktatás és társadalom (Sasfi Csaba: Gimnazisták és társadalom Magyarországon a 19. század első felében) Nagy Adrienn
Irodalom számokra vonatkozó kimutatásaiból, a másodikat a győri tankerület 15 gimnáziumában tanuló 9321 diák adataiból készített mintavételből, míg a harmadikat a keszthelyi, a szombathelyi, a nagykanizsai, a kőszegi és a pesti gimnázium 1807 és 1848 közötti beiratkozási és osztályzati könyvei alapján állította össze.) Az adatbázisokban Sasfi az anyakönyvek adatait név és év szerint rögzítette, lehetővé téve ezzel a személyi szintű adatkapcsolást, tehát azt, hogy a kvantitatív módszer adta lehetőségek kiaknázásával megismerhetjük egy-egy diák iskolai pályájának és származási hátterének alakulását. A három adatbázis egyrészt országos szinten láttatja a királyi, katolikus gimnáziumok létszámának regionális alakulását, másrészt kiegészíti azt a dunántúli gimnáziumok diákjainak földrajzi és társadalmi (családi) hátterét elemző vizsgálatával (beiskolázás, továbbtanulás, pályaválasztás). A könyv második, A „felsőbb ” iskolázás - létszámok, arányok és karakterek címet viselő fejezete a szociológiai módszertan segítségével a kutatás fent említett nagy elemszámú, empirikus eredményeit összegzi, három főbb kérdéskörre fókuszálva. Az első alfejezetben a tanulói összlétszámok mellett képet kaphatunk arról, hogy az ország négy tankerületében 1811 — 1813, 1827-1829 és 1843-1845 között működött királyi (katolikus) gimnáziumokban miként alakult az egyes osztályok létszáma, illetve a továbbtanulás aránya. Mindez egy-egy mintaév tekintetében kiegészül a dunántúli régió összes gimnáziuma iskolai anyakönyveinek adataival (társadalmi összetétel, lakóhely, tanulmányi kiválóság), lehetőséget adva az egyes iskolák összehasonlítására vagy az iskolai eredményességet befolyásoló tényezők vizsgálatára. Tovább árnyalva a korabeli intézményi rendszert, áttekintést kapunk a dunántúli protestáns középiskolák működéséről is, hiszen a rendelkezésére álló adatok segítségével a szerző kísérletet tesz a felekezet-sajátos (katolikus, evangélikus, református) iskolázási gyakorlatok összehasonlító elemzésére. A monográfia harmadik - a recenzens számára legérdekesebb - fejezete a témára szélesebb perspektívából tekintve, egy újabb forrástípus, a személyes források (naplók, emlékiratok, levelek, önéletrajzok) beemelésével és azok elemzésével igyekszik kiegészíteni a mikroszintű vizsgálatok eredményeit, egyúttal egyfajta bevezetését is adva a további két alfejezetnek. E forrástípus lehetőséget kínál a statisztikai adatokból kevéssé feltárható, de a szülői, tanulói iskolaválasztást jelentősen befolyásoló egyéni döntések, motivációk hátterének megismerésére. A szerző huszonöt, többségében nemesi (köztük 16 főnemesi és középbirtokos) származású, felekezeti megoszlását tekintve keresztény (katolikus, evangélikus, református), egy esetben izraelita „volt” diáknak az iskolai tanulmányaira visszatekintő sorait hasonlította össze, elsősorban a gimnáziumi évekre, a magántanításra (házitanítók) és a pályaválasztásra helyezve a hangsúlyt. A különböző társadalmi rétegekből érkező tanulók eltérő egyéni motivációit jelzi, hogy míg a nemes ifjak esetében magától 361
