Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Irodalom - Migráció a 18. században (Fata, Márta: Migration im kameralistischen Staat Josephs II.) Kulcsár Krisztina
Irodalom A 18. századi felekezeti kérdéseket az utolsó fő fejezet (E) tárgyalja, amelynek főszereplője maga a „betelepülő”. Forrásai egykorú kiadványok, röplapok, magánlevelek, kérvények és visszaemlékezések, amelyek életszerűvé, kézzelfoghatóvá teszik a betelepülők érzéseit, és segítségükkel megismerhetjük a betelepülők véleményét új otthonukról. A 18. századi Habsburg Monarchia telepítésügyének kutatásához rendkívül gazdag forrásanyag áll rendelkezésre, a könyv végén a levéltárak felsorolása a bécsi levéltáraktól a budapestieken át egészen a szlovákiai és szerbiai levéltárakig nyúlik. A szerző a bécsi Udvari Kamara (Banaler Akten és Galizische Domänenakten), a Magyar Udvari Kamara és a Magyar(-Erdélyi) Udvari Kancellária iratait különösen alaposan dolgozta fel és elemezte. A kelet-közép-európai viszonyokra jellemzően észlelhetők az évek óta tartó változások a levéltári rendszerekben, levéltárak összevonásában és elnevezésében, mivel egyes helyeken nem az aktuális, hanem még a korábbi őrzési egységek elnevezései állnak a bibliográfiában. A kimondottan gazdag, terjedelmes irodalomjegyzék az 1800-as évnél kettéosztja a nyomtatásban megjelent műveket. A szerző a német nyelvű műveken kívül (esetenként más nyugat-európai munkák is felbukkannak) szinte csak a magyar nyelvű szakirodalomra támaszkodik. Ennek fő oka természetesen maga a kutatási téma, de ugyanakkor hiányoljuk a területileg „illetékes” lengyel és román történetírás eredményeit, mivel e két nyelven íródott munkát csak elvétve találunk a bibliográfiában. E két ország történészeitől született kutatási eredmények felhasználása bizonnyal gazdagította volna a kötet megállapításait, ahogy ez számos alkalommal látható a német és magyar nyelvű munkák esetében. Mindenképpen kiemelendő, hogy Fata Márta könyve azok számára is lehetőséget nyújt a magyar történettudomány eredményeivel való megismerkedésre, akik nem olvasnak magyarul. Külön erre a célra szolgál, hogy a bibliográfia a magyar nyelvű tételeket német fordításban is közli. A szakirodalom összefoglalását a bevezető fő alfejezetekben olvashatjuk, a különböző nézeteket valló történészeket a szerző gyakorta név szerint is megemlíti. Az alapvető önálló kutatások esetében Fata mintaszerűen hivatkozik a vonatkozó levéltári állagokra, és különösen értékesek a találó és életszerű egykorú idézetek. Mindazonáltal meg kell jegyezni: a korrekt történészi magatartás megkövetelné, hogy még ott is, ahol a magunk kutatásaira és levéltári forrásokra támaszkodunk, megemlítsük a témában mások által korábban elért szakirodalmi eredményeket. A tübingeni Institut für donauschwäbische Geschichte und Landeskunde készítette el a földrajzi és közigazgatási hátteret bemutató térképeket, a diagramokat pedig a betelepülők statisztikai számadatai alapján állították össze. A kötet végén található színes képek a bevándorlás idejét illusztrálják, míg a 358
