Levéltári Közlemények, 86. (2015)

Disputa - Körkérdés 1945-ről. Válaszol Berend T. Iván, Egry Gábor, Romsics Ignác, Szakály Sándor, Tomka Béla

KÖRKÉRDÉS 1945-RŐL

„ Ön szerint az 1945-ös év mennyiben tekinthető korszakhatárnak az egyetemes, az európai és a magyar történelemben ? ” A szerkesztőség kérdésére válaszol Berend T. Iván, Egry Gábor, Romsics Ignác, Szakály Sándor, Tomka Béla.

Berend T. Iván: Az 1945-ös év megítélésem szerint történelmi korszakhatár mind az egyetemes, mind a magyar történelem szempontjából. Egyetemes értelemben 1945-tel megsemmisült a fasizmus és a nácizmus, az emberiség történelmének leggyilkosabb rezsimjei, felülkerekedett a demokrácia, igaz, nem egyértelmű módon, fél évszázad hidegháborús konfrontációjával terhelve, de végül is diadalmaskodva. Az 1945-ös fordulat nélkül erre nem kerülhetett volna sor.

1945 azonban más kedvező fordulatot is hozott. Európában kibontakozott a piaci gazdaságra épülő jóléti rendszer, s a korábbi örök háborús konfliktust - az előző 400 évből 200 nagy háborúkkal pusztított a kontinensen - a nyugat-európai országok integrációs folyamata váltotta fel. Az eredetileg hat ország összefogásából 28 ország Uniója bontakozott ki. Az integrált Európa és annak jóléti rendszere Európa történelmi csúcsteljesítménye. Mindez gyakorlatilag az 1945-ös fordulatból eredeztethető, anélkül nem jött volna létre.

Világméretekben is új megoldások születtek. A pusztító háborúk és nagy válságok tapasztalatai alapján létrejött a Bretton Woods-i megállapodás, a világ pénzügyi rendszerének közös szabályozása, valamint a Nemzetközi Valuta Alap és a Világbank. A válságba jutott országokat ezen intézmények voltak képesek kisegíteni ezentúl. Ugyancsak létrejött a korábbi, két világháború közötti izolációs elzárkózás, a gazdasági nacionalizmus hatásos ellenszerét biztosító kereskedelmi megállapodási rendszer, a GATT, mely eredményesen működve szélesíti a szabadpiaci rendszert, az országok egészséges gazdasági kapcsolatait bővítve.

Magyarország esetében az autoriter Horthy-rendszer bukása hozta a nagy fordulatot. Ez a rezsim összekötötte az országot Hitlerrel és Mussolinival, szélsőséges ellenségeskedésbe sodorta a szomszédos országokkal, és végül mintegy egymillió magyar állampolgár pusztulásához vezetett a frontokon és a náci koncentrációs táborokban. Az országon belül a Horthy-rendszer a 20. század közepéig tartósította a kasztos társadalmi megosztottságot, a paraszti földtelenséget és kirekesztettséget. Ugyancsak konzerválta az elmaradott iskolázást, amikor is a megfelelő korosztályok mintegy 10%-a végzett csak középiskolát és 1-2%-a egyetemet - messze lemaradva Európa fejlett országai mögött. A rezsim bukása - az ezt követően kibontakozott társadalmi és oktatási forradalommal - elsöpörte a kasztos társadalmi kirekesztést, emancipálta a társadalom többségét kitevő parasztságot, és növelte a lakosság képzettségét.

331