Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Forrásközlések - Bandi István: Mementó 1945-1947. Adalékok a magyar-román határ-szakasz második világháború utáni történetéhez
állítólag menekülni akaró, tehát gyors mozgást végző csoport tagjaira olyan gyorsan és olyan pontosan tudják 20 m-ről a lövéseket leadni, hogy ezek közül az egyikben két halálos fejlövés (Muntyán György), a másikban egy halálos fejlövés (Rózsa Sándor), a harmadikban egy halálos szívlövés (Farkas Ferenc) és egy negyedikben egy halálos mellkasi lövés (Rácz Dániel) legyen található, további három, súlyos sérülést jelentő és mind nemesebb szerveket érintő lövés mellett. 5) A lövések különböző irányból jövő bemeneteli nyílásai is azt mutatják, hogy a valóság közelebb van a megmenekült magyar Tarr Sándor által leírtakhoz, mint a két román katona vallomásához. 6) A lövések fekvése és a vallomások összevetése folytán a helyszínen lejátszás alapján, véleményem szerint az esemény a következőképpen játszódhatott le. a) A szürkületet és a román katonák pillanatnyi figyelmetlenségét kihasználva, Szilágyi Lajos és Szokoli Imre magyar állampolgárok a csoportból eredményesen megszöknek, rájuk mind a három román katona tüzel, és üldözésükre az egyik román katona a csoportból kiválik. b) Tar Sándor, Muntyán György, Rózsa Sándor, Rácz Dániel és Farkas Ferenc az ezek menekülése folytán támadt zűrzavarban a helyükön maradva felállnak. c) A román szkv. Diaconu S. Miklós a vele maradt másik román katonával az idegei fölött elveszíti az uralmat, és félve attól, hogy a többi magyar is szökni fog, szabálytalanul az álló, helyben maradt csoportba beletüzelt. A tüzelés következtében a csoportból többen sebesülten elvágódnak, ketten színlelés céljából ugyancsak elvágódnak. d) Erre a fekvő csoportba, amely sebesültekből és a két élőből áll, a román szkv. és társa a csoporthoz közeledve, félelemből, illetve azért, hogy a megszökött foglyokkal kapcsolatban, valamint az álló csoporttal szembeni jogtalan fegyverhasználatukkal kapcsolatban az ellenük megnyilvánuló kivizsgálásnál az ottmaradtak ne tanúskodhassanak, őket további lövésekkel megölik. Ez a magyarázata az egy csoportban fekvő halottakban található súlyos találatok nagy számának. e) Miután a szürkület engedte látási viszonyok mellett megfelelő távolságról, de nem közvetlen közelről megfelelő számú lövéseket adtak le, és nem kellett támadásoktól tartaniuk, a fekvő tetemeket tovább megközelítik, hogy megállapítsák, tényleg mindegyik meghalt-e. Ekkor találják még életben Tar Sándort, aki végső kétségbeesésében felugorva, és az őt meggyilkolni akaró román katonát félrelökve, a határon sikeresen átszökik. 0 Az, hogy a menekülést tényleg megkísérlő Szokoli Imre, Szilágyi Lajos, Tar Sándor közül csak egy kapott menekülés közben könnyebb találatot, annak dacára, hogy mindegyik után több lövést adtak le, világosan mutatja, 328
