Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Forrásközlések - Kiss András: Kísérletek az üzemek újjászervezésére (1945-1946)
Kiss András: Kísérletek az üzemek újjászervezésére (1945—1946) politikai hatalom megszerzését követően politikai, gazdasági tisztségekhez juttatott.12 A kommunista párt a munkásság szervezésével kapcsolatosan 1945-ben a következő álláspontot képviselte: „Elvi szempontból helyes, hogy a szakszervezetekbe ne erőszakoljuk be a munkástársakat. De gyakorlati szempontból, a jövőre való tekintettel mindenkitől megkövetelendő, hogy a munkásmozgalom és szervezet részese legyen. S ha azon kívül van, nincs jussa élvezni azokat az eredményeket, amit társai erkölcsi és anyagi áldozatok árán harcolnak ki. Ez csak természetes. [...] Az üzemi tanácsoknak tisztába kell jönni társadalmat átformáló, nagy és történelmi feladatukkal. ”13 A Vörös Hadsereg átvonulásával az üzemek újra rendkívüli helyzetbe kerültek. A források tanúsága szerint a vállalati pénzkészleteket mind a visszavonuló német csapatok, mind pedig a beözönlő szovjet alakulatok megpróbálták megszerezni. Az üzemi széfeket az esetek jelentős részében kifosztották. Mindez már akkor érzékenyen érintette a vállalatokat, amikor a helyreállítási-termelési munka megindulásával a dolgozói béreket nem tudták kifizetni. Az üzemeknek mind az orosz katonai követeléseknek, mind pedig a jóvátétellel összefüggő igényeknek és szállításoknak meg kellett felelniük. Ebben a sorban az utolsó helyet a gyári munkásság foglalta el, amelynek szükségletei az esetek jelentős részében háttérbe szorultak. A források alapján megfigyelhető, hogy az üzemek a feléjük támasztott igényeknek kezdetben egyáltalán nem, vagy csak alig tudtak megfelelni. A legnehezebb feladatot mindazonáltal a katasztrofális nyersanyaghiány jelentette. Ezt tetézte, hogy jelentős számú munkás hiányzott a vállalatoknál, akiknek szakmai tudása kezdetben szinte pótolhatatlannak bizonyult. Az üzemek mindent elkövettek azért, hogy az orosz katonai parancsnokságoktól visszaigényeljék a képzett szakmunkásokat, illetve mentesítsék őket a közmunkák alól. Mindezen felül az üzemek azért sem tudták a termelésüket elindítani, mert bizonyos üzemegységeket az orosz katonai alakulatok egyszerűen lefoglaltak. Különösen súlyos volt a helyzet a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Rt.-nél, valamint a Hoffher-Schrantz gyár esetében. Ez utóbbi vállalatnál a szovjet műszaki egységek tankjavításra rendezkedtek be, és a dokumentumok sorozatos konfliktusokról tanúskodnak.14 A szovjet álláspont alapvetően az 12 Lásd Zsofinyecz Mihály (1906-1986) esetét, aki 1945 és 1948 között a kispesti Hoffher-Schrantz gyár üzemi bizottságának elnöke volt. 1948. márciustól, a vállalat államosításától munkásigazgató, majd vezérigazgató. 12 A dokumentumot közli Rácz: Csongrád megye felszabadulása... 594. o. A cikk eredetileg a Munka című napilap 1945. január 28-i számában jelent meg. 14 A Vörös Hadsereg először azokat az üzemegységeket és telepeket foglalta le, amelyek hadianyaggyártásra voltak herendezkedve. Az elzárt területre a vállalat vezetőségét és az üzemi bizottság tagjait sem engedték be. 291
