Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Történetek, sorsok, legendák - Völgyesi Zoltán: Málenkij robot és a zsidó bosszú legendája Hajdúnánáson
Völgyesi Zoltán: Málenkij robot és a zsidó bosszú legendája Hajdúnánáson Ami a szovjet csapatok bevonulását követő harmadik napon történt, joggal nevezhető a hajdúváros tragédiájának. A november 2-áról 3-ára virradó éjjel szuronyos puskás szovjet katonák jártak házról házra 5-6 fős csoportokban, és összegyűjtötték az otthon talált férfiakat, összesen kb. ötszáz főt, sőt egyes források szerint még többet.5 Válogatás nélkül vittek mindenkit: katonaviselteket éppúgy, mint olyanokat, akik sosem voltak katonák, időseket és fiatalokat egyaránt. Elvittek még 60 év felettieket is, ha kevesebbnek nézték őket, s 16 év alattiakat is, ha többnek látszottak, illetve ha erős testalkatúak voltak. Elhurcoltak olyan sokgyerekes családapákat, akiket a szociális körülményeiket figyelembe véve mentettek fel a magyar hatóságok a katonai szolgálat alól. Egy-egy házból elvittek több férfit is, testvéreket együtt, apát a fiával vagy fiaival. 17 éves öccsével együtt vitték el Nánásról a 21 éves Hadas Ferencet, aki visszaemlékezésében részletesen beszámol a Szovjetunióba elhurcolt hajdúnánási férfiak tragikus sorsáról.6 Könyvében így idézi fel a tragikus éjszakát: „Éjfél körül éktelenül zörgetik, verik a kaput... Apám nyitott ajtót, s négy-öt szuronyos katona állított be hozzánk. Sűrű davajozás közepette mutogatták, hogy öltözködni és: pasli! Olyannyira nem tudtuk miről van szó, hogy csak Apám kapott magára egy átmeneti kabátot, mi Öcsémmel nem vettünk fel felsőkabátot... Kitoloncoltak bennünket az utcára és besoroltak a már összeszedett lakosok közé. ”7 Csak néhány utca maradt ki a fogolygyűjtésből a város területén, amelynek nagy részét szisztematikusan, utcáról utcára, házról házra haladva végigfésülte a szovjet különítmény. Az általuk bejárt területen csak igen nagy szerencsével lehetett elkerülni az elhurcolást. Olyan házaknál fordult ez inkább csak elő, ahol szovjet tisztek voltak elszállásolva. Egy esetben a ház elé állított őr, egy másik esetben pedig maguk a tisztek küldték el a háztól az összegyűjtést végző katonákat, s így onnan nem is vittek el senkit.8 Az otthonaikból elhajtott férfiakat a nánási szülőotthonba terelték, majd november 3-án, péntek reggel gyalog útnak indították őket Debrecen felé, 5 Hadas Ferenc szerint valószínűleg 500 fő volt előírva a felsőbb szovjet szervek részéről. Hadas: i. m. 20. o. Gyöngyösi János külügyminiszter 1945. február 7-én kelt kérelme, melyet Hajdúnánás város vezetőségének előterjesztésére alapján állítottak össze, 630 - a szovjetek által a településen őrizetbe vett - hajdúnánási férfit említ. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Külügyminisztérium TÜK-iratok, XIX-J-1-j-Szovjetunió 1945-1964-18. tétel-25.068/1945. Az irat megtalálható az L. Balogh Béni által szerkesztett dokumentumkötetben. L. Balogh Béni (szerk.): „Törvényes" megszállás. A szovjet csapatok Magyarországon 1945-1947. Budapest, Magyar Nemzeti Levéltár, 2015, 285. o. 6 Hadas Ferenc 1947 végén tért haza, öccse viszont nem élte túl a megpróbáltatásokat. Hadas: i. m. 55. o. 7 Uo. 19-20. o. ^ Zord idők... 16. o. 191
