Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Történetek, sorsok, legendák - Szita Szabolcs: Embermentés a második világháborús magyar hadviselés utolsó hónapjaiban. Az embermentők kultusza
Történetek, sorsok, legendák szerzetesekkel utazott Budapestről Pannonhalmára. 1944. október 20-a táján már a monostorban lehetett. Bizonyos, hogy első harcait a magyar katonai beszállásotokkal vívta. 28-án az NVK budapesti központját az intézmény méreteiről tájékoztatta, egyben jelentette, hogy a modern gimnázium és in- ternátus épületében a Vöröskereszt céljaira 120 fős elhelyezést, személyzeti helyiséget és irodát foglalt le. Előző nap azonban a budapesti Elhelyezési Kormánybizottság tisztjei a 316. sz. kolozsvári hadikórház beszállásolásáról intézkedtek, emiatt az NVK feladatait nem látta megvalósíthatónak. Born delegátus két nap múlva táviratilag értesítette, hogy a katonai beszállásolás ellen azonnal megteszi a szükséges lépéseket. Valóban, a magyar hatóságoknál hangsúlyosan tiltakozott a beszállásolás ellen, kiemelve, hogy a főapátságban semmiféle katonai jellegű alakulat nem kaphat helyet, mert az NVK működését veszélyezteti. Október 31-én ilyen értelmű közlést juttatott el Jámbor Mike alperjelhez is. A katonai parancsnokságok aligha törődtek a vöröskeresztesek nemes céljaival. A betelepülés alatti hadikórház mellett - újabb intézkedésként - katonai megfigyelő állomás pannonhalmi létesítését jelezték, emiatt Brun- schweiler ismét Bornhoz fordult. A delegátus határozott intervenciójára november 4-én Budapesten arról döntöttek, hogy a pannonhalmi épületegyüttes és a környező park kizárólag az NVK rendelkezésére áll (30.246/9. sz. minisztertanácsi határozat). Az immár titkárnak nevezett Brunschweiler és az alperjel még a kolozsvári hadikórház beszállásolásának elhárításával foglalkozott, mikor Born újabb táviratot intézett Kelemen Krizosztom főapáthoz. Megerősítette a minisztertanácsi döntés tényét s azt, hogy a monostor és közvetlen környéke „abszolút egyedüli használatra” az NVK Nemzetközi Bizottságának budapesti delegációja rendelkezésére áll. A területet bármilyen katonai vagy polgári hatóságnak el kell hagynia, mint ahogy a katonai kórháznak és minden olyan személynek is, aki nem a patinás intézményhez tartozik. Végül megjegyezte, hogy a Magyar Vöröskeresztnek sincs a területre belépési jogosultsága, ahogy a polgári menekülteknek sem. A fővárosba utazott alperjel közben megtudta, hogy Born a hadikórháztól csak úgy tudta Pannónia szent hegyét megszabadítani, hogy a monostor védelmét a katonai intézménynek a gimnáziumból való azonnali távozásától tette függővé. Rajniss Ferenccel, Szálasi vallás- és közoktatásügyi miniszterével pedig arról egyezett meg, hogy a nemzeti kultúrkincsek Pannonhalmára szállítását támogatja, ezek védelmét ellátja.12 Born következetes volt. Feltételül 19 Ilyenek beszállítására valóban sor került. A megegyezés Rajniss fennmaradt, 2001-ben közreadott naplójában nem található. 178
