Levéltári Közlemények, 86. (2015)
Gyáni Gábor: Valóban korszakhatár 1945?
Gyáni Gábor: Valóban korszakhatár 1945? a szempontból 1945 mint töréspont tényleges súlya majdhogynem elhanyagolható." További probléma 1945-nek a kultúra többé-kevésbé öntörvényű világán belüli helye. Szisztematikus kutatás alig folyt még e téren, tudható viszont, hogy 1945 nem töltött be kulcsszerepet a kreatív művészetek historikumában, holott az 1945 által keltett (politikai és egyéb) várakozások tükrében ez talán indokoltnak tűnhetne.* 12 A közvetlenül 1945 után keletkezett lírai irodalmi megszólalások között tallózva az elemző semmi jelét sem találta annak, hogy a költők egy új világ születését tudatosították volna magukban; nincs ezt illető bizonyíték sem tartalmi téren, sem a formai kifejezőeszközök használata tekintetében. Ebből azt a következtetést vonta le a tudós szerző, hogy „az irodalmi megszólalás poétikai megváltozásához nem radikális események vagy törések járulnak hozzá - ez sokkal hosszabb és lassúbb folyamatok során mozdul csak el”.'3 így általánosságban kijelenthető: „Az irodalom és a történelem változásai, amint az 1945—48-as rendszerváltás példája is mutatja, nem kapcsolódnak közvetlenül egymáshoz [...] — az irodalom és a művészet korszakhatárai nem esnek egybe a történelem korszakhatáraival. ”14 Az irodalom és a kreatív művészetek által reprezentált tudat annak a társadalmi tapasztalatnak ad egy bizonyos módon hangot, amely a kollektív emlékezet forrásvidéke is egyúttal. A néhány éve meghalt Tony Judt egy annak idején nagy visszhangot keltő tanulmányában rámutatott: a második világháború kiemelkedő és új tapasztalattal látta el az európaiakat. Jóllehet ezt az első, tehát a Nagy Háborúról is éppúgy el lehetne mondani, mint ahogy egy angol kultúrtörténész, Paul Fussell nem is volt rest a Nagy Háborút a modern emlékezeti kultúra ihletőjének nevezni. Igaz, elképzelését azóta kemény bírálattal illette a kérdés néhány mérvadó történész kutatója.15 Judt arra is utal továbbá, 1' Ehhez közeli álláspontot képvisel Bódy Zsombor: Két totalitarizmus között? Az 1945-48-as évek értelmezéséről. Kommentár, 2008. 3. sz. 61-69. o.; Uő: Többpárti totalitarizmus? Politika és személyzeti politika néhány magyar nagyvállalatnál 1945 és 1948 között. In Horváth Sándor (szerk.): Mindennapok Rákosi és Kádár korában. Budapest, 2008, 116-131. A kérdéssel kapcsolatos történész-diskurzus egészét rekonstruálja Standeisky Éva: Tétova újraértelmezések. Magyarország második világháborút követő évei a rendszerváltozás utáni történetírásban. In Erős Vilmos - Takács Adám (szerk.): Tudomány és ideológia között. Tanulmányok az 1945 utáni magyar történet- írásról. Budapest, 2012, 134—150. o. N Azt a kérdést, hogy kinek mit, miféle politikai jelentést tartogatott akkor és tartogat máig 1945, Kende Péter járta körül. Kende Péter: Hogyan vált 1945 reményből megosztó erővé? Tézisek. In Rainer M. János - Standeisky Éva (szerk.): A demokrácia reménye Magyarország, 1945. Budapest, 2005, 176-182. o. A kortárs politikai várakozások egy típusát rekonstruálja Standeisky Éva: Remény és szorongás. Demokráciaelképzelések és demokráciaértelmezések. In uo. 54-91. o. ' 3 Margócsy István: Líra és rendszerváltás. In uo. 129. o. 14 Uo. Vö. Gyáni Gábor: Az első világháború emlékezete. In Tomka Béla (szerk.): Az első világháború következményei Magyarországon. Budapest, 2015, különösen 328. o. 11
