Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Közlemények - Géra Eleonóra: A 18 századi Pest-Buda hétköznapi élete a források tükrében
Géra Eleonóra: A 18. századi Pest-Buda hétköznapi élete a források tükrében került ki a nyomdából, mint Dümmerth Dezsőé.5 Zoltán József A barokk Pest-Buda élete című kötete azonban egy jelentős ponton eltér a másik szerzőétől, nem használ levéltári forrásokat, kizárólag nyomtatott forrásokon alapszik. A munka az Ünnepségek, szórakozások, szokások alcímet viseli, ami lényegében elárulja a tartalmat. Zoltán József jól sikerült, máig sokat használt könyve valahol a tudományos és a népszerűsítő irodalom határán mozog, a két város „barokk korszaka" értelmezésében a nyomtatott forrásokkal lefeddhető időszakra korlátozódott, vagyis főként az 1730 utáni viszonyokat mutatja be, az ezt megelőző időszakra csak utal. A kötet erőssége a sokféle nyomtatott forrásból és a szakirodalomból - beleértve a néprajztudományt is - egybegyűjtött adatok eseménycentrikus összegzése és bemutatása, a két város életében fontos szerepet betöltő egyházi vagy világi személyekről azonban hivatali pozíciójukon kívül semmi személyeset, közelebbit nem tud meg az olvasó. Felvetődhet a kérdés, a sort miért nem Pásztor Mihály 1930-as években kiadott, széles körben ismert könyvével kezdtem, mivel ez tartalomjegyzéke alapján egy átfogó monográfia Pest-Buda 18. századi hétköznapjairól. Bár a kötetet - jobb nem lévén - máig idézik a történettudomány művelői, de ettől még nem nevezhetjük tudományos igénnyel készült munkának. A várostörténeti részt egy életmódtörténeti követi, de a két rész kronológiai szempontból egymáshoz képest kicsit elcsúszott. Az igazgatástörténeti fejezetek elsősorban azokkal a kérdésekkel foglalkoznak, amikről az előző évszázad végén sokat publikált Gárdonyi Albert, Némethy Lajos, Schmall Lajos, illetve később Pásztor kortársa, Bánrévy György. Ehhez képest az életmód fejezetekben a 18. század inkább az 1720-1730 utáni időszakot jelenti, a szerző igazi elemzéseket nem tár elénk, hanem jó publicistaként apró érdekességekkel örvendezteti meg az olvasót. Újságíró múltja mellett stílusára és munkamódszerére nagy hatással volt az is, hogy a könyv megírása idején már a Fővárosi Statisztikai Hivatal - egyben a kötet kiadója - szakelőadójaként dolgozott, ezért a sok statisztika és teljes szövegében közölt árszabás. Munkamódszerére példaként említeném a lakásról írt nagy fejezetet: nem világos, hogy az általa adott néhány általános érvényű kijelentés a század melyik évtizedére vagy évtizedeire igaz, ezt követi a cinből készül tányérok árszabása 1724-ből, majd a Rákóczi-árvák ingóleltára 1688-ból, néhány szó a konyhák és a szobák berendezéséről, majd következik a vármegye árszabása asztalosoknak, a kemence kérdése, a szappan és a gyertya felhasználása és előállítása, árszabásokkal.6 Az ablak alfejezetben ismét árszabásokból tudhatjuk meg, milyen asztalos, üveges és lakatosmunka kellett az ablakokhoz és az mennyibe került, majd az ablakok kapcsán - egyébként már a korszakunkon kívül ide érkezett - a muskátli Európába kerüléséről és meghonosodásáról beszél, ezt a fonalat viszi tovább a begóniától egészen a különféle fákig (platán, vadgesztenye), hosszasan értekezik az akáctelepítés történetéről, végül ezzel a botanikai-kultúrtörténeti kitérővel 5 1961-ben ünnepelték Buda visszavívásának 275. évfordulóját, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár ebből az alkalomból adta ki Zoltán József kötetét, vélhetően a jubileum miatt vásárolták meg Dümmerth kéziratát is. Zoltán, 1963. 6. 6 Pásztor, 1936. 253-258. 35
