Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Irodalom - Molnár Antal: A zágrábi püspökség és a magyarországi katolikus egyház a 17 században METEM, Bp , 2012 (METEM Könyvek 77 ) (Ismerteti: Varga Szabolcs)
Irodalom nyének elhelyezését. Ennek ellenére a szöveg nem tűnik torzónak, Bubryák műve kerek egésznek számít. A főszöveghez több olyan elem is tartozik, amely jelentősen felduzzasztja az eredetileg 274 oldalas alkotást. Először a galgóci kincsekről készült kitűnő minőségű képeket láthatjuk (279-294. o.), amelyek nagyon sokat emelnek a kötet egyébként is magas színvonalán. Ezt követi az ezer tételből álló jegyzetapparátus (297-344. o.), amely magyarázataival külön is izgalmas olvasmány és kitűnően kiegészíti a főszöveg gondolatmenetét. A monográfiához függelékben egy hatalmas primer forráskiadvány tartozik, ahol az egyes családtagok kincstárakhoz köthető végrendeletrészleteit és más összeírásokat, összesen 61 darabot közöl betűhív átiratban. Ez óriási segítség a kora újkor kutatóinak, akik különböző módon hasznosíthatják majd ezen szövegeket. A következő években egyre szaporodó citációs jegyzék fogja bizonyítani, hogy hány kutatásnak lesznek inspirálói ezek az iratok. A kötet végén egy alapos tartalomjegyzék segít az Erdődyek és a kora újkori művészettörténet tárgykörében való további tájékozódásban. Összességében nehéz túlértékelni Bubryák Orsolya monográfiáját, amely igényességével, feszes gondolatmenetével és olvasmányos nyelvezetével remek példát kínál ahhoz, hogyan lehet egy egykor összeszedett családi kincstáron és reprezentációs törekvésein keresztül bemutatni egy - a mai Horvátországban, Ausztriában és Szlovákiában egyaránt otthonosan mozgó - arisztokrata család kora újkori történetét. Varga Szabolcs A ZÁGRÁBI PÜSPÖKSÉG ÉS A MAGYARORSZÁGI KATOLIKUS EGYHÁZ A 17. SZÁZADBAN. A PÜSPÖKI PROCESSZUSOK TANÚVALLOMÁSAINAK TANULSÁGAI Molnár Antal (METEM Könyvek 77.) Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség ..., Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány, Budapest, 2012. 115 oldal Örömteli látni, hogy a magyar történettudomány egyre élénkebben érdeklődik a szomszédos országok történelme iránt. Valójában nem is tehet mást, hiszen a Magyar Királyság egykor magában foglalta a mai Szlovákiát, a ma Romániához tartozó Erdélyt, az Ukrajnában levő Kárpátalját, a szerbiai Vajdaságot és egyes ausztriai, szlovéniai és horvátországi vidékeket. A magyar történészek különböző módon viszonyultak az egyes területekhez a 20. században. Erdély és a ma Szlovákiához tartozó Felvidék iránt a kíváncsiság mindvégig fennállt, amit az ottani magyarság kulturális intézményrendszere és a földrajzi nagyság egyaránt indokolt. A Jugoszláviához, majd a délszláv állam szétesése után Szerbiához, Horvátországhoz és Szlovéniához kerülő vidékkel azonban korántsem alakult ki ilyen viszony, évtizedeken keresztül csupán az irodalomtörténet és az etnográfia jelentette azokat a pontokat, ahol a magyar tudományos érdeklődés helyi kérdéseket boncolgatott. A történettudomány azon334
