Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Közlemények - Géra Eleonóra: A 18 századi Pest-Buda hétköznapi élete a források tükrében
Géra Eleonóra: A 18. századi Pest-Buda hétköznapi élete a források tükrében vényt nyújtottak be a tanácsnak, majd ha továbbra sem született egyezség, az ügyet jogi útra terelhették. Ezek a beadványok a családon belüli viszonyokról, az üzlet menetéről vagy a családi gazdaság irányításáról számos információt tartalmaznak. Kiskorú örökös hátramaradása után a hagyaték ügye egészen a gyermek nagykorúvá válásáig nem zárult le, a kinevezett gyámoknak minden évben részletes számadásokat kellett beterjesztenie a tanács elé arról, hogyan alakult az árva vagyoni helyzete. Ezek a gyámi számadások fontos információkkal szolgálnak a korabeli fogyasztási szokásokról, a mindennapi élet költségeiről, a magán alkalmazottaknak nyújtott bérekről, a földek műveltetésének költségeiről, a különféle járulékokról és adóterhekről. A városok a felettes hatóságaiknak küldött folyamodványaikban - adócsökkentési célzattal - a földek műveltetési költségeit rendszerint eltúlozták, ahogyan általában az egy főre eső közterhek mértékét is, ugyanakkor a mezőgazdasági és ipari termékek felvásárlási árát pedig a valóságosnál kisebbnek mondták. A gyámi számadások egyedüli kontrollforrásként jöhetnek szóba, ha a hatóságok felé közvetített „nyomorult város" képet árnyalni kívánja a kutató. A végrendeletekhez hasonlóan a hagyatéki aktákról is megállapíthatjuk, hogy az ügyek folyásának pontos rekonstruálásához ebben a korszakban még megkerülhetetlen kiegészítő források a tanácsülési jegyzőkönyvek. A hagyatéki aktába gyakran csak a panaszos beadvány került be, az ezzel kapcsolatos határozat a jegyzőkönyvben szerepel. Utószó Az elemezhető források jellegéből következik, hogy elsősorban a számottevő vagyonnal, főként ingatlanokkal rendelkező városlakók - nagy arányban polgárjoggal rendelkezők - életébe nyújtanak betekintést. Ezeknek az iratcsoportoknak nagy hátránya, hogy a Budán megtelepedett lakosság kulturális sokszínűségét alig tükrözik. Sokkal árnyaltabb kép bontakozna ki például, ha rendelkezésre állnának a tabáni ortodox rácok bíróságának működése során keletkezett dokumentumok, bár a jelek szerint az albíróságok mindennapi ügyvitelében a szóbeli intézkedésnek nagyobb szerep jutott. A 18. század elején az ortodox rácok végrendeleti- és hagyatéki ügyeinek intézése saját közösségükön belül folyt, így a közösség tagjait érintő iratoknak csak töredéke került be a város irattárába. Budán vagyontalanságuk következtében hasonlóképpen kevés információt lehet összegyűjteni a magyar és a katolikus délszláv lakosságról. Összegezve megállapíthatjuk, hogy a források elsősorban a 18. századi városi lakosság ingatlantulajdonnal rendelkező, gyakran polgárjogot is szerzett, többségében német nyelvű családjainak életébe engednek bepillantást. A tartósan szegény városlakók felderítése sem reménytelen vállalkozás, de a korszakból maradt, szóba jöhető források roppant mennyisége és az eredmény bizonytalan volta általában a kutatók kedvét szegi. A tanulmányban szándékosan választottam olyan példákat, melyek új, eddig ki nem aknázott kutatási terepre irányítják a figyelmet, mégpedig a nemi szerepek városi társadalmon belüli vizsgálatának lehetőségeire. 51
