Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Közlemények - Miskolczy Ambrus: A Vasgárda az 1937 évi romániai választásokon
Közlemények az örömöt és fényt.219 Két nap múlva közölte, hogy a megyeszékhelyeken jegyzőképző iskolát alapít, a fővárosban pedig prefektusképző iskolát. A cél: a szakértelem.220 Hiszen 1938 januárjának derekán már olyan plakát jelent meg a választási kampányban, amelyen a következőket lehetett olvasni: „Szavazzatok Iuliu Maniura, a Kapitányok Kapitányára!"221 Ekkortájt állítólag Maniu és Codreanu olyan paktumot kötött, amelynek szövegét rajtuk kívül csak Gerota ismerte.222 Azóta sem került elő. De némi alapja lehetett ennek a hírnek is. Egyik hétpró- bás - egy ideig parasztpárti - demokrata, Mihai Ralea, aki nemsokára Maniut már a Vasgárdával való együttműködéssel fogja megvádolni, nemcsak megnemtámadási szerződést akart a Vasgárdával, hanem szorosabb politikai közeledést, arra hivatkozva, hogy a két párt között nincs lényegi ideológiai különbség. Emiatt még Argetoianu is felháborodott, mert „mindenki, aki Maniut ismeri, tudja, hogy nem él a titkos egyezkedések módszerével és a nyilvánosság színe előtt dolgozik."223 Ralea aztán kitáncolt, és nyíltan vádolta a liberálisokat, hogy „a nagyváradi diverzió modelljének megfelelően" manipulálják a Vasgárdát.224 (1927-ben, mint tudjuk, Nagyváradon a nacionalista diákok véres zsidóellenes zavargást rendeztek - állítólag némi liberális beleegyezéssel.) Ralea is megérte a pénzét. Miután a királyt is kiszolgálta, a kommunisták kegyeit is elnyerte. Maniu pártja vezérkara előtt ugyan nem számolt be mindarról, amit Codreanu a király neki tett ajánlatairól elárult neki, mert erre még nem jött el az idő. De elismeréssel nyilatkozott Codreanuról, aki „minden kellemetlen fanatizmusa mellett [...] szavatartó és jellemes ember," és „jól felismerte, hogy milyen csapdába csalták".225 1938-ban egyre inkább kiderült, hogy a Vasgárda választási sikerével felborult a pártok közötti egyensúly. Az országnak - mondhatnánk - két vajdája lett, egy trónon ülő és egy trónra törő, a király és a kapitány. A vajda kifejezésben - mellyel a kortársak oly gyakran éltek - van valami ironikusan anakronisztikus. De a két világháború közötti Románia történetében is. A közélet és a kulisszák mögötti világ dinamikája a 17. századi régi román krónikákban megjelenő világ dinamikájára emlékeztet. A moldvai krónikák moralizáltak, az uralkodóval állt szemben a biztosabb jogviszonyokra vágyó bojárság, a havaselviekben a bojári csoportok harcoltak egymással szemben, a Jó és a Rossz harcát vívták, és a krónikás pártállásától függött, hogy melyiket jelenítette meg rosszként és jóként. A két világháború közötti történet szintézisként képzelhető el. A társadalmi háttér, ahogy erősödtek a politikai csoportok ellentétei, egyre amorfabbnak tűnt. Argetoianu már 1935 vége felé észrevette, hogy a királyi udvar marsalljának és egyik fő tanácsadójának, Ernest Urdäreanunak politikai elmélete abban áll, hogy felváltva kell kormányra engedni a liberálisokat és a parasztpártiakat, de a ki219 Codreanu, 1981. 229-240. 220 Codreanu, 1981. 240-241. 221 ANIC, Fond Caranfil 465. Nicolae G. Caranfil: Jurnal. 37. 222 ANIC, Fond Caranfil 465. Nicolae G. Caranfil: Jurnal. 34. 223 Argetoianu, 2002. 237-238. 224 Ideologie, 2003. 408. 225 Hudijä, 2002. 81 92
