Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Közlemények - Miskolczy Ambrus: A Vasgárda az 1937 évi romániai választásokon
Közlemények Codreanuval szövetkezett. Ez utóbbi kezdeményezett, amikor 1937 márciusában felkereste Maniu bizalmasát, Zaharia Boilát, és közölte, „a király halálra ítélt", ezért - nem titkolta - a király ellen Maniuval akar szövetkezni.46 A parasztpárti vezető azért tűnt jó szövetségesnek, mert élet-halál harcot hirdetett a király ellen az alvinci népgyűlésen (1936. június 28.). Alexandru Kiritescu felháborodott levele szerint Maniu még olyasmit is mondott, hogy „nem érdekli, hogy ágyban hal meg vagy erőszakos halállal, mert a Monarchia feloszlatásakor a magyar parlamentben már szembe nézett a halállal." Mihály pedig jó uralkodó lesz, mert Károlynak csak hétéves uralmat jósolt a jósnő.47 Maniu átlépte ezzel a Rubicont, megbízható szövetségesnek ígérkezett Codreanu számára. Igaz, ő elsősorban Lupescut támadta, de nem mint zsidót, hanem mint a kamarilla fejét, mely kamarilla az alkotmányosság legnagyobb ellensége, lehetetlenné teszi az alkotmányos kormányzást. Codreanu ezzel szemben Lupescut, mint zsidót támadta, de mint Boilanak sem tagadta, nem igazán izgatja őt,48 tehát elsősorban mozgósítási célból használta „a zsidónő", az „Eszter" propaganda szólamokat a király ellen. A légionáriusok jelentős része viszont inkább a királlyal akart volna egyezkedni. Codreanu nyilván attól tartott, ha a királlyal társulnak, hamar elhasználódnak, megosztódnak, és mivel ő testesítette meg a mozgalom egységét, elveszti a mozgalmon belüli vezető szerepét. A nagy és egyetlen lehetőséget abban látta, ha parlamenti választások révén kerülnek hatalomra. Ebből soha nem csinált titkot. Boilanak is megmondta, nem akar forradalom vagy puccs útján hatalmat, úgy akar hatalomra kerülni, mint Hitler, választásokkal.49 Maniuban nemcsak azért bízott, mert királyellenes volt, hanem jellemessége miatt is. Az együttműködéssel mindketten saját játszmájukat játszották. A parasztpárti vezető a légionárius mozgalmat akarta valamiféleképpen a király ellen használni, és magától értetődik, ha sikerrel jár, akkor a légionárius mozgalomnak is igazodnia kell, például szavazói és emberei egy része átáll, elfogadva a demokratikus programot, amelyben új elemek jelentek meg. Míg korábban „a nyitott kapuk elvét" képviselte a Parasztpárt a liberálisok autarkiára törő gazdaságpolitikájával szemben, az 1930-as évek derekától az irányított gazdaságpolitikát hirdette. Ez és a nacionalizmus már alkalmas lehetett egyes légionáriusok rokonszenveinek megnyerésére. Amikor 1933-ban betiltották a Vasgárdát, és nem indulhatott a választásokon, Gheorghe (Zizi) Cantacuzino közölte Codreanu parancsát: a légionáriusok Erdélyben Maniuval szavazzanak, az ókirályságban pedig Gheorghe Brátianuval és Alexandru Averescuval.50 1937-ben némi harc dúlhatott légionárius berkekben, és feltehetően kívülről is szították. A parasztpárt-ellenességnek hagyományai is voltak. Gheorghe Beza még jóval korábban „Üldözés" című énekében fizetséget ígért „minden zsidó-szabadkőművesnek, / nektek liberálisoknak, / nektek parasztpártiaknak, / minden 46 BoilA, 2002.51-55. 47 CR, 27/1936. 48 BoilA, 2002. 54. 49 BoilA, 2002. 55. 50 Andreica, 2006.39. 70
