Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Közlemények - Géra Eleonóra: A 18 századi Pest-Buda hétköznapi élete a források tükrében
Közlemények tatónak nevezhető.41 A társadalmi rétegek jellemzőit a választott korszak kutatói eddig inkább az ingatlanbirtoklás és az adózási képesség szemszögéből, gyakran statisztikai módszerekkel vizsgálták és ebből vontak le általános érvényűnek mondott következtetéseket. Ezért úgy vélem, szükséges röviden kitérni a statisztika készítésére alkalmas irategyüttesekre, bár ez kicsit távolra vezet a hagyatékoktól. Buda esetében különösen indokolttá teszi ezt az a tény, hogy a 17. század végéről és a 18. század első két évtizedéből nem állnak rendelkezésre statisztikus elemzés készítésére alkalmas, átfogó, bizonyos időmetszetekben az egész lakosságot felölelő adatsorok. Nagy Lajos az ilyen jellegű anyagokból készített teljes körű elemzését már az említett Budapest története III. monográfiában publikálta, számításai ma is helytállóak, s nem kerültek elő azóta a képet jelentősen módosító újabb dokumentumok sem. A népesedési viszonyok alakulásának nyomon követéséhez az úgynevezett porciólisták lennének a legalkalmasabbak, mivel ezek egy-egy városrész városi joghatóság alá tartozó, önálló kereső tevékenységet folytató teljes lakosságát tartalmazzák, beleértve házankénti bontásban a bérlőket is. A listákból képet kaphatunk ezen kívül az egyes mesterségekhez, foglalkozási csoportokhoz kötődő jövedelmi viszonyokról, illetve ingatlantulajdonuk nagyságáról. 1692-től 1712-ig kis megszakításokkal rendelkezésre állnak az adókivetéshez használt listák, a későbbi évekből azonban egészen 1763-ig egyetlen füzet sem maradt. Az elemzést nehezíti a listák erősen változó minősége, az azonos nevű személyek viszonylag gyakori előfordulása, valamint a tulajdonnevek ingadozó írásmódja. A porciólisták felhasználásánál figyelembe kell venni azt is, hogy bizonyos jogcímeken mentességet lehetett szerezni, aki hivatalánál fogva mentesült a fizetés alól vagy csak az összeg egy részét kellett fizetnie, annak a neve általában nem is került bele a listába vagy már eleve a csökkentett összeget írták be a táblázatba. A tanácsülési jegyzőkönyvekből tudjuk, hogy a porció vagy más adók fizetését milyen sokféle módon lehetett megkerülni, például kérhették a városnak nyújtott valamilyen szolgálatuk beszámítását. A hadiadó-összeírást részben pótolhatnák a kvártélyozási listák, de ezek csak a beszállásolás által érintett személyeket említették, a Tabán - ahová a lakosok szegénysége és a házak szűkössége miatt nem költöztettek be katonákat - általában teljes egészében hiányzik, s a listák városrészenként is igen változatos minőségben készültek. Az Újlakon járt összeíró 1721-ben például kizárólag vezetékneveket említett, ezek alapján a konkrét személyek azonosítása nagy nehézségekbe ütközik.42 Az adóztatással kapcsolatban keletkezett listák mellett felvetődhet a telekkönyvek bevonásának ötlete. A telekkönyvbe azonban kizárólag az ingatlantulajdonnal rendelkező személyek kerültek be, ez pedig lényegében a polgárjoggal rendelkezők alig néhány százalékot kitevő rétegére szűkíti a kutatást, vagyis egy kisebbségről szolgáltatnak adatokat, így reprezentatívnak egyáltalán nem nevezhetők. A hagyatéki akták sokkal inkább átfogják a társadalom minden rétegét, nem kellett ahhoz ingatlant birtokolni, hogy valaki után hagyatéki anyag maradjon, sőt, akár az egészen szegények létezésére találni legalább közvetett utaláso41 Gajáry, 1988., 1989. 42 A forrás közlését és elemzését lásd Géra, 2011. 48
