Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Irodalom - Bubryák Orsolya: Családtörténet és reprezentáció A galgóci Erdődy-vár- kastély gyűjteményei MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Bp , 2013 (Ismerteti: Varga Szabolcs)
Irodalom kialakításához köze volt. így kimaradtak azok a 16-17. századi családtagok, akik nem gyarapították a gyűjteményt, valamint azok a 19. századi leszármazottak is, akik annak létrejötte után tevékenykedtek. Ez azonban jót tett a kötetnek, mert különben túlságosan szerteágazó lett volna a történet vonalvezetése. A mű egyik nagy értéke, hogy a szerző hatalmas forrásbázist mozgatott meg, a Bécsben és Pozsonyban őrzött galgóci Erdődy-levéltár mellett a Pannonhalmán őrzött vépi és a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárába bekerült vörösvári és gyepűfüzesi állagokat is szisztematikusan átnézte, feltárta és adatait hasznosította. Ennek kapcsán összeállította a kötet belső tábláján a család részletes családfáját, amelyben korrigálta az előző vállalkozások tévedéseit. Ez hatalmas segítség minden, az Erdődyek iránt érdeklődő kutató számára, egyben pedig jelentősen megkönnyíti a könyv olvasását is. Bubryák Orsolya érdeme, hogy rengeteg irat elszórt utalásait fűzte össze egy narratívába és nem állt meg a könnyen elérhető és értelmezhető összeírások és végrendeletek kínálta könnyű sikernél. A családi levéltárak alapos vizsgálatával sok egyéni motiváció vált ismertté, amelyek formálták és alakították a 18. század középső harmadában Galgócon összerendezett gyűjteményt. Az első nagyobb fejezet (17-40. o.) Erdődy György személyével foglalkozik és a galgóci hitbizomány létrejöttét tárgyalja. Ez a több mint húsz oldalas rész jelzi a legmarkánsabban, hogy nem egy szokványos családtörténettel állunk szemben, hiszen itt az eredeti kutatásokkal összhangban a programadó Erdődy György 18. század első felére datálható tevékenysége kerül bemutatásra. György édesapja, Erdődy Kristóf és további négy testvére a birtokaprózódás miatt már csak egyes kisebb uradalmakat tartott a kezében, a család fejének ekkor az „idősebb" ághoz tartozó Erdődy (I.) György és utódai számítottak. Az „ifjabb" György talán emiatt is igyekezett a katonai pályán érvényesülni és Pozsony mellett inkább a szlavóniai területen érezte otthon magát. Karrierjén nagyot lendített, hogy nagybátyja örökösök nélküli hunyt el, és megörökölte tőle Bars vármegye főispáni címét. Györgyöt 1720-ban kinevezték a Magyar Királyi Kamara elnökévé és ezzel egyidőben megszerezte a galgóci uradalmat is. Erdődy György 1720-tól tudatosan törekedett egy önálló és egységes birtoktest létrehozására. A galgóci uradalmat azonnal hitbizománnyá nyilváníttatta és 1727-re nagyjából befejeződött az építkezések első nagy fázisa is. Mellette sikerült megszerezni Szomolányt, Felső-Dombót, Jókőt, Eleskőt és Csejtét is. A kutatásokból kiderül, hogy a galgóci gyűjtemény megteremtőjének számító Erdődy György pályafutásában a szerencse és a tudatos karrierépítés egyaránt szerepet játszott. Ehhez jött még hozzá, hogy testvére, Erdődy László Adám (1677-1736) nyitrai püspök mindvégig lelkesen támogatta György elképzeléseit, ám talán ennél is fontosabb az Esterházyak példája. A főhős ugyanis Esterházy Pál nádor legfiatalabb leányát, Teréziát vette feleségül, és a kapcsolat révén minden bizonnyal alaposan megismerte Fraknó és Kismarton gazdagságát és a családi reprezentációban betöltött szerepét. Az Esterházyak Erdődyek önreprezentációjára gyakorolt hatása korábban ismeretlen volt a szakirodalomban, és a hazai barokk művelődés- és művészettörténet számára fontos felismerésnek számít. 330
