Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Irodalom - Rauchensteiner, Manfried: Der Erste Weltkrieg und das Ende der Habsburgermonarchie 1914-1918 Böhlau Verlag, Wien - Köln - Weimar, 2013 (Ismerteti: Szabó Csaba)
Irodalom A kötet első két fejezete a háborút megelőző időszakot tárgyalja különböző aspektusból. A szerző vizsgálja a Ballhausplatz lehetőségeit 1914 előtt, elemzi a balkáni helyzetet, kitér a soknemzetiségű monarchiát belülről feszítő ellentmondásokra és a birodalom gazdasági lehetőségeire. Fontos fejezete a műnek a cs. és kir. hadsereg létszámának, szervezetének, felkészültségének, állapotának bemutatása (az 51. oldaltól), nemkülönben a szövetségi rendszerek, a Kettős- (1879) és Hármas Szövetség (1881), illetve a különféle katonai megállapodások jelentőségét taglaló rész (a 63. oldaltól). Ferenc Ferdinánd főherceg 1914 nyarán hivatalos látogatásra utazott az Osztrák- Magyar Monarchia által hat éve annektált Boszniába, hogy részt vegyen a cs. és kir. csapatok hadgyakorlatán. A trónörököst Oskar Potiorek táborszernagy, a tartomány főnöke és katonai kormányzója hívta meg. Nem volt egyedülálló a főherceg látogatása, korábban is előfordult, hogy osztrák főméltóságok Boszniába látogattak. Csakhogy a szerbek provokációnak érezték, hogy Ferenc Ferdinánd látogatását éppen június 28-ra, a rigómezei csata emléknapjára időzítették. 1389- ben éppen ezen a napon szenvedetek Rigómezőn súlyos vereséget a szerbek a töröktől, és ezzel megszűnt a középkori szerb királyság. Szerbiában ez nemzeti gyásznap. A bosnyák földalatti szervezet, a „Mlada Bosna" (Fiatal Bosznia), együttműködve a „Fekete Kéz" szerb terrorszervezettel, erre az alkalomra merényletsorozatot készített elő a trónörökös ellen. A gyilkosság tervéről a szerb kormány is tudott, hiszen „Apis", azaz Dragutin Dimitrijevic ezredes, a szerb katonai titkosszolgálat tisztje egyben a „Fekete Kéz" vezetője is volt. A főherceg tervezett útvonalán hat felfegyverzett merénylő állt készenlétben. Egy elhibázott kézigránát merénylet után a 20 éves Gavrilo Princip agyonlőtte a gépkocsijában ülő trónörököst és feleségét. 1914. június 28-a vasárnapra esett. A rákövetkező nap, Péter, Pál Ausztriában ugyancsak ünnepnap. Két kellemes nyári nap. Az uralkodó és kabinetje már Bad Ischlbe, a császár nyári lakóhelyére költözött. A bécsiek Grinzingben és a Práterben szórakoztak. 48 óra alatt minden megváltozott... (93. oldal). Manfried Rauchensteiner kellő drámaisággal, ugyanakkor élvezetes stílussal bontja ki az eseményeket: A „júliusi válságot", amelyben Tisza István magyar miniszterelnöknek is komoly szerepe volt (102-104. oldal); az uralkodó, Ferenc József eltökéltségét a háború mellett (123. oldaltól); a „temes-kubini ütközetet", amely a monarchia hadüzenetéhez, majd a katonai mozgósításokhoz vezetett. „Hála Isten, ez a nagy háború!" (163. oldaltól). Üröm az örömben: a hadigazdaság uralta hétköznapok (204. oldaltól), a sebesültek, betegek és halottak (221. oldaltól) és a katonai sikertelenségek lassan elolvasztották a kezdeti eufóriát (247. oldaltól), ráadásul éppen beköszöntött az első háborús tél (294. oldaltól). Az 1915. áprilisi Londoni egyezményt követően Ferenc József kénytelen volt elismerni a népeinek, hogy „Itália királya hadat üzent nekem" (395. oldal). Ezzel az Osztrák-Magyar Monarchia háromfrontos háborúra kényszerült: a balkáni fronton még mindig folytak a harcok a szerbek ellen; a keleti fronton némi sikereket értek el a Monarchia csapatai az oroszok ellen; az olasz front azonban a birodalom hátországát fenyegette (399. oldaltól). Pedig a hátország 1915-től már szinte frontvonalnak számított a gyárakban uralkodó 320
