Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Mérleg - Kincses Katalin Mária-Tuza Csilla: Céhtörténeti kutatások és számítógépes adatbázis
Mérleg A lyukkártyás rendszer azonban technikailag elavult, a kutatás számára az 1990-es évek közepére használhatatlanná vált. Nem folytatódott a szervezett, országos szintű adatgyűjtés, és a lyukkártyás rendszer adatai nem kerültek át egyetlen más, intézményi adatbázisba sem. Tegyük hozzá: kiderült, hogy az akkor használatos, legfeljebb D-Base rendszerű, kezdeti nyilvántartó rendszerekbe nem is lett volna érdemes nagy technikai nehézségek és a nagyszámú hibalehetőség miatt konvertálni azokat. Az 1990-es évek közepétől, amikor a számítógép használata - ilyen-olyan színvonalon - a kutatóhelyeken és közgyűjteményekben mindenhol általánossá vált, a céhtörténeti kutatások szervezeti keretei, intézményi háttere és anyagi támogatása drasztikus mértékben csökkent. A Veszprémi Akadémiai bizottság 1996 szeptemberben előbb átalakult, majd, mint említettük - Dóka Klára szavaival „területen kívüliség és egyéb gondok miatt országos szervezettségű működése egy időre bizonytalan lett"20 - tevékenysége gyakorlatilag megszűnt. A hiányzó, célzott támogatást a helyi kutatási programok nem pótolhatták, már nem egy közös szakmai koordináció keretein belül, országos méretekben, hanem egy-egy kutatóhelyhez, személyhez, a kutatások témavezetőinek egyéni kutatási törekvéseihez kapcsolódóan, elszórtan, egymástól elszigetelten valósulhattak csak meg. Nem átfogó, országos kutatási programokról volt tehát szó, hanem egy-egy téma, részterület vizsgálatáról, a kézműves céhek múltjának egy-egy vetületét megvilágító munkákról. A 2002-ben megalakult Kézművesipari Egyesület a kezdetektől fogva célul tűzte ki egy átfogó, immár a modern kor követelményeinek megfelelő, országos lefedettségű, levéltárakat és múzeumokat egyaránt érintő céhtörténeti adatbázis létrehozását is. Az adatbázis ezúttal már a történeti Magyarország területére kiterjedő kutatást is jelentett volna. E célkitűzés sem valósult meg végül a már kifejtett okok miatt. Mindezzel párhuzamosan ugyanakkor folytatódott az egyes levéltárak és múzeumok írott céhes forrásainak számbavétele, rendezésük, katalogizálásuk, a segédletek készítése. A múzeumok között a Nemzeti Múzeum járt élen. Az Ipartörténeti-gyűjtemény céhtörténeti emlékeit feldolgozták, és a Folia Ffistorica hasábjain folyamatosan publikálták. Ennek nyomán több hazai megyei múzeum évkönyveikben számolt be a tárgyi és írott céhemlékek feltárásáról.21 A konkrét témák, a regionális, országos szinten értékelhető folyamatok, tendenciák átfogó analízisei, a nagy ívű feldolgozások időszaka után tehát elérkezett a részeredményeket tartalmazó tanulmánykötetek, a konferenciakötetek, egy-egy új, de nem átfogó vizsgálatokról beszámoló monográfiák elszigetelt kiadásának, és főleg a korábbi kutatási eredmények publikációit tartalmazó szakbibliográfiák összeállításának időszaka.22 20 Dóka, 2002.17. 21 Szulovszky, 2005. 472. 22 Ezt a tendenciát írja le, annak értékelése nélkül: Paládi-Kovács, 2002. 268
