Levéltári Közlemények, 85. (2014)
Forrásközlések - Sz. Nagy Gábor: Dokumentumok a Tájékoztatásügyi Minisztérium működéséhez
Forrásközlések Részletekre itt fölösleges rámutatni, de talán hasznos itt is kiemelni azt, hogy az efféle munkának - mint az ismeretes - ma már kialakult technikája van. Éppen ezért állandó érintkezést kell tartani pszichológiai szakkörökkel, akiktől egyes konkrét esetekben igen hasznos szakszerű tanácsokat lehetne kapni. Tapasztalatom szerint ennek a kapcsolatnak a pszichológusok örülnének, mert az ő munkájukra is ösztönzőleg hat. Általában a szakszerűség a tájékoztatás terén /ad hoc ötletek és tippek helyett/ nem tenne rosszat a minisztérium munkájának. A minisztérium azonban, mint említettem a tájékoztatásnak csak kisebbik részét végezné maga. Egy másik részét közvetítené csupán. így például a minisztérium szerezné be és gyűjtené össze azokat az érveket, amelyeket a vidéki /és esetleg a fővárosi/ lapok egyese konkrét kérdésekben felhasználhatnának. Miért érdeke például a parasztnak, hogy ne adja el drágábban az árut a feketézőnek? A minisztérium összegyűjti mindazt a /szakszerű!/ argumentumot, amit ennek alátámasztására a minisztérium előbb megbeszélt tájékoztató szerve az egyes szakköröktől kap, vagy a belföldi és a külföldi sajtóban /a külföldi osztály segítsége/ talál. Ugyanígy továbbítja mondjuk az argumentumokat abban a kérdésben, hogy miért nem helyes az antiszemitizmus /anyagi és erkölcsi okok/ és miért káros. A minisztérium leglényegesebb funkciói közé tartozik olyan mozgalmak szervezése, amelyek a koalíciós pártok által az ország érdekének tekintett intézkedéseknek a népben való meggyökeresítését célozzák. Ehhez a munkához rendelkezésre állnak például a Nemzeti Bizottságok. A minisztérium feladatai végrehajtására maga is rendezhet megfelelő publicitással előkészített nagyszabású üléseket, amelyeket az ország különböző nagyvárosaiban ugyancsak a Nemzeti Bizottságok vagy a pártok segítségével rendeznének. Ezeken a gyűléseken, amelyeket egy egységes mozgalom részeiként, de, mint önálló aktuális ünnepen mondjuk „Rákóczi nap" „Haladásünnep" stb. is meg lehet rendezni, a legnépszerűbb fővárosi /esetleg helybeli/ előadókat kell megszólaltatni, annak a gondolatnak a jegyében, amit a koalíciós kormányzat az ország érdekében a nemzeti közvéleménybe belevinni szeretne /és ami valószínűleg nem is szerepel az ünnepség címében/. Ezt a gondolatot politikai írók fejtsék ki, persze lehetőleg pártközi keretben. Exponált politikust csak különleges esetben szabad meghívni. Ez már eleve megosztaná a közönséget. Az egyes Nemzeti Bizottságok egy-egy ilyen nagyszabású ünnepség után, a legkisebb községben is megrendezhetnék a maguk ünnepét. A műsor összeállításában a minisztérium segítséget nyújt nekik. Ezek azonban már részlet- kérdések. A minisztériumnak magától értetődik, továbbra is feladata munkáját szolgáló közlemények, könyvek kiadása, ezt a tevékenységet azonban az anyagi eszközök hiánya előreláthatóan, igen szűk lehetőségek közé szorítja. Valójában egyelőre csak olyan kiadványt volna szabad megjelentetni, ami anyagilag inkább segíti, mint szegényíti a minisztériumot. Igen hasznos volna magától értetődően ha a minisztériumnak rendelkezésére állna afféle félhivatalos lap, amilyen a külügyminisztériumnak az Új Magyarország. Ma lapot kiadni azonban anyagi áldozatot jelent. Talán télre ez a helyzet megfordul és akkor talán érdemes lesz egy ilyen lapot elindítani, egy a minisztériumon kívülálló szerkesztővel. Módszerében a minisztérium tartsa szem előtt, hogy sose frázisokkal, hanem konkrét szakszerű anyaggal dolgozzék és mennél kevesebbet hallasson magáról. 3/ A minisztérium kísérje figyelemmel /Közvéleménykutató Intézet, lapok, megbízott megfigyelők stb./ saját munkáját és rendszeresen tanuljon a hibákból. Természetesen egy ilyen munka megvalósítása sok előrelátható tárgyi, anyagi és sok előre nem látható egyéb nehézséggel fogja magát szemben találni. Ezeket azonban - legalább amelyiket lehet - meg kell próbálni egyenként eltávolítani. Mert ha felelősségünk tudatában mérjük le a ránk váró feladatokat, tisztában kell lennünk azzal, hogy sem a minisztériumnak, sem a kormánynak, sem az ország népének nem lehet mindegy, hogy az ország felépítése három, vagy nyolc évig fog-e tartani. Az állandó válságok a koalíció tömeghátterének a bizalomnak és a közös erőfeszítésnek hiánya állandó fékezője, ha nem 168
